Péntek délután nyílt meg Erdélyi Attila születésének 90. évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítás a Ruzicskay Alkotóházban. A tragikusan rövid életet, mindössze 37 évet élt szarvasi születésű festőművész első tárlata szülővárosában a Tessedik Sámuel Múzeumban volt 1978-ban.
Az idei kiállítás megnyitóján Horváth Mariann kérésére Szentandrási-Sós Zsuzsanna művészettörténész méltatta az 1971-ben elhunyt festőművészt, akinek életműve nagy részét édesanyja a városra hagyta azzal, hogy évente rendezzenek tárlatot fia képeiből. Ezt 2010-ben megtámogatta egy nagylelkű rokon, Merényi-Misur András, aki egy nagyobb összeget ajándékozott a városnak, hogy méltóképp tudják őrizni a unokaöccse emlékét. Azóta minden évben megtekinthetjük művészetének egy-egy szeletét.
Bátor volt, talán vakmerő is, de a sors nem fogadta kegyeibe. A nehezebb időszakokon az alkotási vágya, a művészet szeretete segítette át, fogalmazott Szentandrási-Sós Zsuzsanna a festőről, aki az 56-os forradalom és a képzőművészeti főiskolán történtek okán – 22 évesen – hagyta el az országot. A politikai eseményeken túl a szerelmi csalódás is hajtotta, élt Párizsban, Stuttgartban, de rövid ideig Spanyolországban is. Csendéletei egyértelmű francia kötődést mutatnak.
“Van ezekben a rajzokban és festményekben valami erő, ami magával ragadja az embert, lelkesíteni tudja és kíváncsivá teszi. Vajon ki volt ez az ember? Mit szeretett volna elmondani, mire gondolt?”, tette fel a kérdést Szentandrási-Sós Zsuzsanna.
Az idei kiállításra a Tessedik Sámuel Múzeum művészettörténésze, Ván Hajnalka olyan képeket válogatott, amik még sohasem voltak kiállítva. A Gondolatképletek című emlékkiállítás ezeken keresztül kronológia sorrendben igyekszik bemutatni Erdélyi Attila életművének fontosabb részeit.
