Április 19-én a jubileumi emlékháznál gyűltek össze a békésszentandrásiak, hogy megemlékezzenek a település beiktatásának napjáról.
Mrena Mária verse után Farkasné Sinka Dóra lépett a mikrofonhoz.
“Egy 1330. április 18-i keltezésű oklevél említése szerint elismerték a település önállóságát, és Károly Róbert beiktatta az Úzvásáry család tulajdonába”, elevenítette fel a naphoz kötődő tudnivalót az önkormányzati képviselő.
A Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület 2006. óta tartja köztudatban e fontos dátumot. “Az eltelt majd 700 év alatt nem kímélték a harcok, betegségek, pusztító árvizek. Többször elnéptelenedett, de mindig újra és újra megtelt élettel. Abban az időben 10-20 család alkotta a települést. Igazán nagyra a 18. század közepétől kezdett nőni, majd a 19. század végére a lakosságszám meghaladta a 6000 fős lélekszámot”, folytatta a Szent András apostol tiszteletére emelt templomról elnevezett település történelmét.
Ahogy közeledett napjainkhoz, megemlékezett a szentadrási kubikosokról, illetve a két világháború között megjelent szőnyegszövésről. A jelenre kanyarodva elmondta, hogy ma a turizmus viszi a település hírét országszerte.
Személy szerint őt a gyerekkori emlékek húzták haza a fővárosban töltött egyetemi évek után, mert mint mondta, “igazán különleges egy olyan helyen felnőni és élni, ahova más nyaralni jár”.
Farkasné Sinka Dóra egy Radnóti-verssel zárta megemlékezését, majd a jelenlevők nemzeti színű szalagokat csomóztak az emlékház kerítésére.
