Augusztus 31-ig látható még a Tessedik Sámuel Múzeumban a 2022-ben megnyitott „Szarvas 300” kiállítás, amihez kapcsolódóan Szarka József régész szervezett előadásokat. Korábban már hallhatta a közönség Langó Pétert, aki a Magna Hungáriától a Körös-vidékig címmel, majd dr. Halmágyi Miklóst, aki Szarvason járt a király címmel tartott előadást. Ez a sorozat érkezett újabb állomásához május 9-én, csütörtökön, amikor Benus Ferencet köszöntötte Szarka József, aki a Látni a láthatatlant? címmel beszélt a hajdani szarvasi palánkvárról.
Bevezetőjében Szarka József elmondta az előadóról, hogy Szegeden végzett régészként, de már gyerekkora óta érdeklődik a várak iránt, s a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban is dolgozott 2021-ig, neki köszönhető a szarvasi palánkvár makettjének elkészülte.
Benus Ferenc megköszönte a közönség érdeklődését és a múzeum felkérését, majd megkezdte előadását. Először is bemutatta azokat a forrásokat, amelyek alapján információk birtokába juthattak a szakemberek a szarvasi palánkvárat illetően. Kiderült, hogy a gyulai vár eleste, egyúttal a török szandzsák megalakulása után kellett a szarvasi Körös-átkelőnél a várnak épülnie, aminek első írásos említése egy 1583-as dokumentumban van. Az is tudható az írásos forrásokból, hogy a várban 117 lovas, 34 gyalogos 20 szerb martalóc három tüzér a várnagy és az őrparancsnok teljesített szolgálatot, vagyis másodrendűnek számított, a sok lovas arra utal, hogy mozgékony alakulatot állomásoztattak itt a törökök.
A várat az építői, maguk a törökök gyújtották fel, rombolták le 1595. október 22-én, amikor a keresztény csapatok előrenyomulásakor az erőket a gyulai várba összpontosították. A vár újbóli felépítése a Rákóczi-szabadsághrcban felmerült, de meg nem valósult. A XVIII. században még voltak látható nyomai, Markovicz Mátyás szarvasi lelkész leírásából tudható, hogy egy négyszög alapú 260×340 láb méretű palánkrom volt látható a Körösnél, a templommal a közepén. Ez feltehetően a belső vár volt, aminek azonban a korabeli, XVIII. századi térképeken nyomát sem látni, de az megfigyelhető, hogy a templom körül nagy üres terület van, ami valószínűleg a belső vár területe.
S hogy milyen lehetett a vár maga? A palánkvár kedvelt építési forma volt az 1500-as években, mert viszonylag rövid idő alatt, könnyen felépíthető volt, s biztos védelmet kínált a korabeli lőfegyverekkel szemben. Bár a török és a keresztény palánkvárak között nagy különbségek is voltak, mindkettő azonos építésű lehetett. Cölöpsorok alkották a falat vesszőfonattal összeerősítve, két ilyen fal között földdel feltöltve, kívülről agyaggal betapasztva, hogy ne lehessen könnyen felgyújtani. Ugyanilyen technikával készültek a sarkokon a rondellák, bástyák. A szarvasi palánkvár nyomait 1978 tavaszán és őszén a Szabadság u. 6-10. sz. társasház építésekor dr. Juhász Irén régész találta meg, majd 2013-14-ben Gulyás András régész a városközpont rehabilitációs munkák során az Ótemplom előtt bukkant régészeti leletekre. Gulyás András volt, aki először rajzolta meg a vár feltételezett elhelyezkedését, ami alapul szolgált Benus Ferencnek is a vármakett elkészítése során.
Az előadó ezután a korabeli ábrázolásokról szólt, amik mind visszavezethetők Wilhelm Dilich 1571–1650 között készült metszeteire, a vár alaprajzát pedig Kisari Balla György „Karlsruhei térképek a török háborúk korából” c. kötetében lehet megtalálni.
Mindezen adatok és ismeretek alapján készítették el a szarvasi palánkvár makettjét, amit az akkor is jelentős folyami átkelőhely védelmére építettek.
Az előadás végén több kérdés mentén alakult ki beszélgetés a vár elhelyezkedéséről, s más apróbb-nagyobb részleteiről.
A Szarvas 300 kiállításhoz kapcsolódó következő előadás május 16-án, csütörtökön 17 órától lesz a Tessedik Sámuel Múzeumban: Lőrinczy Gábor nyugalmazott régész Szarvas az avar-korban című előadását hallhatja-láthatja a közönség.
Tatai László
