A Szarvas 300 kiállításhoz kapcsolódó újabb előadást láthattak, hallhattak az érdeklődők a Tessedik Sámuel Múzeumban, május 16-án, csütörtökön délután. Az előadások házigazdája, Szarka József régész ezúttal Lőrinczy Gábor régészt köszöntötte és mutatta be röviden. Lőrinczy Gábor a Szegedi Egyetemen szerzett régész-történész diplomát 1981-ben, s rövid nyíregyházi „kitérő” után Szegeden a múzeumban dolgozott, életműve az avar-kor kutatása. Szarvas környéki leletekkel is foglalkozott, a Szarvas 300 kiállításon, az avar-kori tárlóban látható kard-rekonstrukció elkészítésében is közreműködött.
Az előadó ezt követően az avar-kort megelőző történelmi eseményekről szólt Attila hun vezér 454-ben bekövetkezett halálától indulva. Ekkor a gepidák betörtek a Kárpát-medencébe, s meghódították azt, de a leletekből az látszik, hogy ezen a tájon szarmaták (is) éltek. Gepidia területén túl a longobárdok éltek, ők hívták, s vezették be az avarokat. Elmondható, hogy a Dunántúlon, a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon is ugyanazok az avarok éltek, a leletanyagokban, viseletben nincs jelentős különbség, de a temetkezési szokások eltérőek. Egyaránt jellemző az avar-korra a padmalyos, az aknasíros és a fülkesíros temetkezés, s az állatmellékletek is általánosak. A tájolásuk azonban eltérő, a Tiszántúlon északkelet-délnyugati, a Dunántúlon pedig pont a fordítottja. A Tiszántúlon a vájt koporsó az általános, a többi területen az ácsolt koporsó. Különbségek vannak a térelválasztásban, az edény- és ételmellékletekben is. Az bizonyos, hogy a Kárpát-medence lakott volt, bár elég ritkán lakott a kora avar-korban. Fejtörést okozott a régészeknek az a kora-avarkori szarvasi lelet, amit fémkeresősök találtak, s egy kardnak a szerelékei kerültek elő. De semmi más avar-korra utaló leletet nem találtak ezt követően. Nagykőrösön volt ehhez hasonló lelet, de nem találnak rá magyarázatot, csak feltevéseket és a pontos datálás sem lehetséges.
A késő avar-korban népességrobbanás következett be, amit bizonyít a dr. Juhász Irén régész által a szarvasi Grexa-téglagyárnál feltárt 422 sír, a rózsási, horvátpusztai, kákai leletek. Ekkora megváltoztak a kora avar-korban még meglévő különbségek. Már a Tiszántúlon is a délnyugat-északkeleti sírtájolás a jellemző, ácsolt koporsóba temetik az elhunytakat, és sok a lószerszámos temetkezés. A késő avar-korban sűrűbb lett a településhálózat, s az is bizonyítható, hogy ekkor a Dunántúlról is érkeztek ide.
Összegzésként Lőrinczy Gábor újra leszögezte, hogy a Kárpát-medence folyamatosan lakott volt, mindig éltek itt, legfeljebb ritkábban, de soha nem volt a táj néptelen. A késő avar-kor emberei feltehetően találkoztak a Kárpát-medencébe érkező honfoglaló magyarokkal. Kérdések nyomán szóba került a dr. Juhász Irén által megtalált avar-kori rovásírásos tűtartó, ami ugyan kuriózum, de Lőrinczy Gábor véleménye az, hogy több tűtartó is létezhetett, s a rovásírás is jellemző volt, legfeljebb a fából készült tűtartók nem maradtak fenn, hanem elkorhadtak az évszázadok során.
Az előadást követően ismét megtekinthették az érdeklődők a Szarvas 300 kiállítást, különös tekintettel az avar-kori tárlóra, melynek fő attrakciója, a szerelékek nyomán rekonstruált karikás markolatú avar-kori kard.
Tatai László
