A Körös-parton álló nemzeti lobogónk már nem magányos, hívta fel a trianoni békediktátumra érkező emlékezők figyelmét bevezetőjében Petneházi Andrea. Csernus Zsolt képviselő jóvoltából egy székely zászló hirdeti a történelmi Magyarország közepénél, hogy már nemcsak emlékezünk, hanem összetartozunk a székely néppel, amelyik legnagyobb számban került 1920-ban a mostani határokon kívülre, és ahol Szarvasnak három testvértelepülése is van.
Babák Mihály polgármester megemlékezését Hodálik Pál, Békés vármegye térségi tanácsnoka követte Karinthy Frigyes Levél kisfiamnak cím verségből vett részlettel, majd személyes élményei közül még képviselőként tett első erdélyi útján “a valaha hozzánk tartozó területeken” őt érő érzéseket elevenítette fel, az emberekkel történt találkozást, akik ízes magyarsággal szóltak hozzá.
Kitért 2010-re, amikor a határon túli magyarok hivatalosan is felvehették a magyar állampolgárságot. Azóta június 4-e a nemzeti összetartozás napja.
Trianon tanulsága az, hogy egy nemzet egysége akkor is megtartható, ha a nemzet és az állam határai nem esnek egybe, mert a lélek egysége fontosabb a testnél, fogalmazott Hodálik Pál.
Beszédét a történelmi egyházak képviselőinek szolgálata követte, majd Lázár Zsolt evangélikus esperes, Liszkai Tamás katolikus plébános és Pentaller Attila református lelkész megáldotta a székely zászlót.