A Szarvas 300 kiállításhoz kapcsolódó újabb előadást hirdetett a Tessedik Sámuel Múzeum május utolsó napjának délutánjára. A közönséget és az előadót, dr. Lipcsei Imrét – a Szent Gellért Katolikus Iskolai Főhatóság főigazgatóját – Szarka József az előadás házigazdája, a múzeum régésze köszöntötte, s felhívta a figyelmet, hogy a Szarvas 300 kiállítás augusztus 31-ig még megtekinthető.
Dr. Lipcsei Imre elöljáróban elmondta, hogy különös érzés abban az épületben a szarvasi tanítóképzés történetéről beszélni, ahol annak bölcsője ringott: Tessedik egykori iskolájában. Kiindulópontként hallhattuk, hogy a Békési Evangélikus Esperesség – úgyszólván korát megelőzve – már 1861-ben foglalkozott a gondolattal, hogy a Szarvasi Főgimnázium mellett tanítóképzést is szervezzen, s a gondolatot valóra is váltotta. A tanítóképzésben a közismereti tárgyakat a gimnáziumi tanárok tanították, a szakmai tárgyakra kellett új tanárokat meghívni. A tanítóképzés kezdetben 3 éves volt, 1920-tól lett 4 éves, és gondolkodtak a 6 éves képzésen is, de végül ez nem valósult meg. 1916-ban – tekintettel az első világháború hatásaira – az egyházkerület tanítónőképzővé alakította az intézményt, ahová az ép testű, ép érzékű 14–18 év közötti jelentkezők közül vették fel a hallgatókat. 1938-ban líceum lett az addigi tanítóképző, de ez nem váltotta be a reményeket, s nem sokáig működött. A tanítóképző szakiskola volt, a líceum viszont lehetőséget adott érettségi vizsgára, így a továbbtanulásra is. A szarvasi tanítóképző a két háború között országos beiskolázású intézmény volt, hallgatói túlnyomórészt protestáns, ezen belül is többségében evangélikus vallású fiatalok voltak.
A tantervben megtalálhatók voltak a hit- és erkölcstan, a test- és élettan, a lélektan, a logika, a nevelés- és tanítástan, a neveléstörténelem tantárgyak továbbá a nevelési és tanítási gyakorlat. Ehhez egy összevont 6 osztályos iskola állt a hallgatók rendelkezésére, akik tanulmányaik első két évében csak hospitáltak (órákat látogattak), felsőbb éves korukban taníthattak. Fennmaradtak a családokat terhelő fizetnivalók is: a beiratkozás 6 pengőbe került, a tandíj 80 pengőt kóstált az evangélikusokank, 84-et a reformátusoknak, 92-t a római katolikusoknak és 160 pengőt az izraelita hallgatóknak.
A II. világháború után az intézmény koedukálttá vált, de nem sokáig működött így, mert 1948-tól óvónőképző, majd tanítóképző lett, s 1959-ben megszánt Szarvason a tanítóképzés. A pedagógusképzés azonban folyamatos maradt, mert ebben az évben, 1959-ben megalakult a Felsőfokú Óvónőképző Intézet. Ez vette fel később az első kisdedóvót elindító Brunszvik Teréz nevét, s vált főiskolává. A rendszerváltást követően több átalakuláson ment keresztül a felsőfokú pedagógusképzés, volt Körös Főiskola, volt Tessedik Főiskola, tartozott a Szent István egyetemhez, majd a Gál Ferenc Főiskolához. Ma a Gál Ferenc Egyetem égisze alatt működő Pedagógiai Karon csecsemő és kisgyermek nevelés, óvó és tanítóképzés folyik. 2009-ben, az 50 éves tanítóképzésre emlékezve ültették el a tanítók fáját az udvaron, ami szépen cseperedik – zárta előadását dr. Lipcsei Imre.
Az előadást követő beszélgetés során sok személyes emlékre, élményre emlékeztek vissza előadó és a hallgatóság.
Tatai László
