Szombaton este a Vízi Színház 2024. évi második előadása az ICON MANAGEMENT produkcióját Szakíts, ha tudsz! címmel egy zenés terápiát láthattak a nézők, akik ma is megtöltötték a nézőteret. A három főszereplő Szulák Andrea, Szőlöskei Tímea és Vadász Gábor. Mindhárman játszottak már Szarvason a Körös feletti színpadon. Három fantasztikus színész, de úgy gondolom az este Vadász Gáboré volt, aki szombaton este 6-7 év után „hazatért” Szarvasra. Nem üres tarisznyával érkezett, hanem két fantasztikus színésznővel, akik tegnap este hagyták Gábort főszerepet játszani, az amúgy három főszereplős darabban, mert Gábor bizonyítani akart, hogy a szerette Szarvas iránt nem múlt el. Az, hogy Szulák Andrea és Szőlöskei Tímea engedte Gábort egy lépést előre lépni, kedves, EMBERI tett volt részükről! (De a nagyok mindig szerények!) Gábor pedig mosolyogva, boldogan, ezer fokon égve játszott a szarvasi közönségnek, dalaival, táncaival bizonyítva: tehetsége szárnyal!
A darab párterápia, ahol is Szulák Andrea a terepeuta, hozzá érkezik meg a feleség – Szőlöskei Tímea – és késve a férj – Vadász Gábor –, hogy megmentsék házasságukat. A terápia közben mondanivalójukat sokszor dalban hallhatjuk, amelyeket a magyar könnyűzene széles palettájáról válogattak, így kifejezve érzéseiket. Közben a néző színházat lát? vagy koncerten van? – nem is lehet tudni, de mindegy is, mert ahogy Vadász Gábor berobban a színpadra, attól kezdve övé a főszerep. Szulák Andrea, aki a mai magyar zenei világ egyik legnagyobb énekesnője mosolyogva nézi színésztársát, ahogyan Szőlöskei Tímea is. Három főszerep, három színész, ahol nem a féltékenység, hanem a szeretet dominál. Nagyon jó látni, érezni ezt. És nem csak én, hanem a közönség is ezt érezte, hiszen a „terápia” végén felállva tapsolt, annyira, hogy plusz dalt is kaptunk, sőt Szulák Andrea megénekeltette a közönséget, és a nézők nem engedték el a művészeket, vissza – vissza hívták. Hárman voltak a színpadon, mindhárman szívüket, lelküket adták a közönségnek: szeretet, tisztelet, csodálatos dalokat. A szeretet oda-vissza áramlott a színpad és a nézők között. Szép este volt!
2017-ben az Életrevalók című darab előtt beszélgettem Vadász Gáborral, akkor kérdésemre azt válaszolta: „Most elmegyek, szerencsét próbálok Pesten, mert kapok lehetőségeket, azután, hogy mi lesz, azt még nem tudom.” Nos, Gábor megtalálta helyét a színészi pályán is, az életben is és most visszatért, a szarvasi közönség pedig boldogan, örömmel, szeretettel fogadta!
P.S.
Számomra az érzés többet jelentett, mint a műszaki hiba! A mikroportok ugyanis nem működtek rendesen. Szulák Andreának már nem sokkal a kezdés után kézi mikrofonja volt, de Szőlöskei Tímeának és Vadász Gábornak is a kézi mikrofon kellett az énekléshez. (Egy mikrofon hármuknak.) Pedig volt előadás előtt hangpróba, beéneklés, mégis az előadás alatt sokszor a hang nem hallatszott, mert a mikroport nem működött. Nyilván zavaró körülmény volt, de számomra a színészek jelenléte a színpadon ennél sokkal több volt, és a közönség álló tapsa is azt mutatja, ők is túlléptek a technika ördögének kísérletein!
A fotókat Babák Zoltán készítette.
