Postafiók
2024. április 29-től május 10-ig nyolcadikosaink kéthetes projektoktatásban vettek részt. A téma a 20. századi Magyarország meghatározó időszakát, a Kádár-korszakot ölelte fel. Mindehhez változatos munkaformákat és tevékenységeket alkalmaztunk, hogy minél jobban elszakadjunk a „szokásos” tanórai keretektől.
Az első külsős programunk egy vonatos kirándulás volt Budapestre, amelyet nagy izgalommal vártak tanulóink, hiszen a mai kor gyermekei az autós közlekedéshez vannak szokva, csak ritkán ülnek vonatra. Megérkezve a fővárosba továbbra is maradtunk a tömegközlekedésnél, metróra szálltunk, majd egy rövid séta után megérkeztünk úti célunkhoz, a Retro Élményközpontba. A kiállítás számtalan tárgyi emlékekkel, a korra jellemző lakásbelsőkkel, ruházattal, hangulati hatásokkal igyekezett megjeleníteni a korszakot. Igazán élvezetes délelőttöt töltöttünk itt.
Délután a korszak „komolyabb arcát” ismerhették meg végzős diákjaink: a Terror Házába látogattunk el. Sokak számára megdöbbentő és egyben félelmetes volt szembesülni a politikai ideológia embertelen megnyilvánulásaival.
A napot egy kis szabadidős programmal zártuk Budapesten, majd vonatra szállva az esti órákban érkeztünk haza.
Természetesen a projekt a tanítási órákon is folytatódott az elkövetkezendő napokban, ahol a témában való aktív közreműködésért úttörőjelvényes matricákat lehetett gyűjteni a projektfüzetbe.
A kor minél szélesebb körű megismertetése minden tanórát érintett a projekt két hetében. A tanulóink egyfajta időutazáson vehettek részt. Földrajzórákon „Nekünk a Balaton a tenger” címmel Papp Gábor Zsigmond Balaton retro című filmjén keresztül ismerhettük meg a ’60-’70-es évek Magyarországának és a szocialista tábornak fő turisztikai nevezetességét, a Balatont. És ez által lehetőség nyílt Közép-Európa és hazánk gazdasági kapcsolatának értelmezésére, összehasonlítására a Kádár-korban és napjainkban.
Történelemórán dokumentumfilmek segítségével elevenítették fel a szocializmus emberének mindennapi életét, melyre a politika megkerülhetetlen befolyást gyakorolt.
Mivel a választott korszak „tanúi” még közöttünk élnek, a lehetőség adta magát, interjúkat készítettünk az utca emberével: „Milyen volt gyereknek, felnőttnek lenni a Kádár-korszakban?”. Ez az iskolán kívüli munkaforma lázba hozta a tanulókat, egy-egy sikeres interjú után nagy igyekezettel keresték a további beszélgetőpartnereket.
A projekt végén az összegyűjtött matricákat „piroshasú százforintosokra” válthatták be diákjaink, amit a záró rendezvényen a retrotrafikban kedvükre elkölthettek. A rendezvényre az iskolakertben került sor, ahol „Előttem az utódom” címmel fotókiállítást rendeztünk. A délután folyamán a szocialista ifjúsági találkozók hangulatát igyekeztünk visszaadni a zeneszámokkal, az ételekkel, az üdítőkkel.
szlovák
