Postafiók
„Mélyen aludt egy ember abban a házban, amelyikben tűz ütött ki. Megpróbálták az ablakon keresztül kivinni az illetőt, de nem sikerült. Megpróbálták az ajtón keresztül vinni őt, de úgy sem ment.
A férfi túlságosan nagy, és nehéz volt.
Már egészen kétségbe estek, amikor valaki azt tanácsolta: -Ébresszük fel, s majd kimegy magától!” /A.de M./
Ez az a nap, amikor ébresztőt kell mondanunk. De szerencsére nem azért, mert ég a ház, hanem azért, mert ez a nap… az útrakelés napja. „Ébredjetek fel! Vagy nőjetek fel! A kettő egy, és ugyanaz. Egy napba sűrítve.”
2024. június 15-én ballagtak a Gál Ferenc Egyetem Gyakorlóintézményének végzősei. Könnyed-nehéz érzelmek, vidám-szomorúság és mindenkiben kavargó szókeresés, lélekzsoltárokká formálódó valódi szembenézés, egymásra kacsintás és őszinte kézfogások… Egy intézmény által megélt érzelmek.
A „Várkert” székelykapuja adta a belépőt és egyben a kilépőt az emelkedett pillanatokhoz, ahogy pillanatba sűrűsödtek az évek, és az intézmény zászlója a lélekharang kongásával jelölte az utat az „utolsó együttes fellépéshez”. Felcsendül Enya Only time című jól ismert dallama, és név szerint szólítva lépnek porondra az elbúcsúzó nyolcadikosok Kiri Anita osztályfőnök vezetésével.
Ez a nap különleges, de csak nekünk különleges, mert nekünk jelent valamit: a Gyakorlós „szív-utunk” a mai nappal itt véget ér. Tizenkét év együtt. Ennek valódi lenyomata, ahogy a műsorteret ellepik a Gyakorlóintézmény óvodásai, és tapssal kísért táncukkal repítenek vissza bennünket a múltba, ahogy és ahonnan elindult. Minden… Prof. Dr. Dux László, a Gál Ferenc Egyetem rektora, egyetemi tanár köszönti az egybegyűlteket, és köszönti a szarvasi pedagógusképzést. Babák Mihály, Szarvas város polgármestere az Önkormányzat nevében fogalmazza meg „büszkeségét”, és kívánja, amit ezen a napon mindenki kívánhat: kilépést a boldog életbe. Oldjuk a feszültséget… Simon Diána Békés Márta: Mire jók a versek című versével köszön el. Bencze Zorka és Kunstár Gellért az „elvesztett lila kanapé” hetedik osztálya nevében búcsúzik a „zöld kanapé” elköszönő osztályától, megfogalmazva az együtt megélteket, a búcsú könnyű-nehéz helyzetképét. Hol humor, hol komolyság… Tábori Márton Bártfai Judit: Ne parázz a ballagástól! című versével csal mosolyt a komoly, hol könnyes arcokra. Gombos Lilien és Tiba Roland Botond Massanet muzsikájára köszön el tanáraiktól és szüleiktől, áldást kérve… Fehér és vörös rózsaszálak. Egy könnyel áztatott parányi köszönet a szülőknek. Nem is olyan parányi. Majd a fehér rózsák a köszönet jeleként a nevelőknek, a tanároknak, akikkel ez a közös kaland itt és most véget ért. Wass Albert: Búcsú elégia című versével Bohák Gréta és Kollár Áron köszön el… Rezeg az érzelem. Ft. Dr. Liszkai Tamás plébániai kormányzó atya, egyetemi docens a Szent Klára Római Katolikus Plébánia közössége nevében rejt el útravalót a tarisznyákba. Mindig legyen hova nyúlni…
Szállt a dal, szállnak a sorok, és felcsendül a dal köszönetképpen a nyolcadikosok üzeneteivel. A zászlóátadás, a tudás lángja, az őrzés a fennmaradás és a virágzó létezés gesztusa. Őrizzétek a lángot! – szól az elköszönő zászlóvivő.
Zelenák Zénó Tóth Enikő versével köszön el a nyolcadikosok nevében, majd mindannyian egy-egy mondattal csatlakoznak a szeretet „Himnuszához”. Bíró Gyula főigazgató, c.e.docens elköszönő beszédében egy történetet oszt meg a hallgatósággal:
„Egy amerikai turista nő megcsodálta a bennszülött nyakláncát.
-Miből készült? – kérdezte.
-Aligátorfogból, asszonyom. – válaszolta a bennszülött.
-Értem. Gondolom maguknál ez ugyanannyit ért, mint nálunk a gyöngy.
-Nem egészen. Egy kagylót bárki ki tud nyitni.” /A. de M./
A jó iskola tudja – hívja fel a figyelmet -, hogy a gyémánt mindaddig csak egy kő, amíg az ember fel nem ruházza értékkel. A Gyakorlóintézmény nevelői nem kövek, hanem gyémántok. Nem kőfaragók, hanem gyémántcsiszolók. A Gyakorló közösségének a tagjai nemcsak gyöngyök, hanem aligátorfogak. A Gyakorlóban más a gyémántcsiszolás módszere is. Vannak erősségek, gyengeségek, erények és botlások. Minden úgy, és csak annyira, mint ahogy az az élet rendje. A gyémántok és a gyémántcsiszolók életének a rendje. Majd vidám elköszönés a kis alsós „mocsárlakóktól”, a legendás női futball csapattól, az oroszlántól, a biztonsági őrtől, a békítőtől, a kirándulásokat nem váró Erdélyi Nóri Blankától, a Michelin csillagos szakácsunktól, az állatfarm építőtől, a mazsorettesektől, az ifjú és fiatal történésztől, az igazgatói vendégétől, a „nemcsak török verőtől”, a páratlan mosolyú csacsogó Zsófitól, a kicsi pipacstól, a labdaszelídítő Guffytól, a boldogság-nagykövettől, a „gumilánytól”, az életünk biztos pontjától, a szórakozott tudós-lélektől, a „hol volt hol nem volt hercegétől”, és mindenkitől, akik a mi gyümölcseink. Lásd szüretkor. Köszönet a gyümölcsöknek, és köszönet a szüretelőknek.
A tantestület felsorakozik… a beszédet követően meglepetés énekkel köszön el az immár nyolcadik ballagó nyolcadik osztálytól.
Az intézményvezető, a Bóbita Alapítvány kuratóriumának elnöke, Dr. Benczéné Kardos Karola, és Koppányiné Langó Zsuzsanna főigazgató-helyettes elismeréseket ad át.
Négy éven keresztül több területen végzett kiváló teljesítményéért, közösségi munkájáért az Év Kisdiákja címet vehetett át a nevelőtestület nevében Tábori Márton 4. osztályos tanuló. Nyolc éven keresztül nyújtott kimagasló tanulmányi eredményéért, közösségi munkájáért az intézmény által adományozható második legmagasabb elismerést vehette át Baráth Csenge 8. osztályos tanuló. Nyolc éven keresztül nyújtott kimagasló tanulmányi eredményéért, versenyeredményeiért, közösségi munkájáért az intézmény által adományozható legmagasabb elismerést, a Vándor-díjat vehette át Gombos Lilien 8. osztályos tanuló.
Nyolc éven keresztül a Szülői Közösség munkájában aktívan vettek részt, szervezték az osztály és az iskola életével kapcsolatos teendőket, odaadással és áldozatos munkával szolgálva az intézmény közösségét, köszönetképpen elismerő oklevelet vehettek át: Baráthné Liszkai Noémi és Nagy Ágnes szülők.
2018. évben a Gál Ferenc Egyetem Szarvasi Gyakorló Általános Iskola és Gyakorlóóvoda a fenntartó egyetem egyetértésével, díjat alapított Podani Mihályné szakvezető óvodapedagógus, gyakorlatiképzés-vezető emlékére. A kiemelkedő szakmai tevékenység elismeréseként főigazgatói határozat alapján odaítélt Ildikó-Díj metszett üveglappal, oklevéllel és anyagi elismeréssel jár. 2024-ben Ildikó-díjat vehettek át kiemelkedő szakmai munkájuk elismeréséül az intézmény főigazgatójától és az egyetem rektorának támogatásával: Szakács Mihályné dr. ny.főigazgató, főiskolai tanár, a hazai óvodapedagógus képzés kiemelkedő szakembere, aki korábban a Gyakorlóintézmény igazgatója, vezető óvodapedagógusa volt, majd a Gyakorló Általános Iskola alapítója, és mindmáig támogatója. Kiss Margit, ny. szakvezető óvodapedagógus, főiskolai adjunktus, aki korábban a Gyakorlóintézmény igazgatójaként látta el a hazai közoktatás és felsőoktatás szolgálatát. Demjénné Jónás Klára szakvezető óvodapedagógus, aki a gyermekek nevelése mellett a hazai óvodapedagógus képzés szakembere, szaktanácsadó mesterpedagógus. Balláné Tóth Krisztina vezetőtanár, kiemelkedő köznevelési és felsőoktatási óraadói munkájáért, tehetséggondozó munkájáért vette át díjat. Stafira Árpád Sándor tanár, kiemelkedő és elhivatott tehetséggondozói munkájáért, hivatástudatáért. Révész Éva főigazgató-helyettes, tanár tehetséggondozó munkájáért vett át oktatói-nevelői elismerést. Dékány Olga gazdasági vezető szakmai munkája elismeréséül vette át az Ildikó-díjat, és Fózer Mihályné „Tündike” technikai munkatárs, aki munkájáért vette át az elismerést.
Tánc… A nyolcadik osztályosok keringő tánccal zárták a ballagási ünnepséget, elköszönve a Gyakorló szeretet-közösségétől.
„A szomszéd azért jött, hogy kölcsönkérje a szamarat.
-Már kölcsönadtam valakinek. – mondta a férfi.
Ebben a pillanatban a szamár elkezdett ordítani az istállóban.
-De hiszen hallom, hogy ordít, mondta a szomszéd.
-Na most nekem hiszel, vagy a szamárnak?” /A. de M./
Nekünk higgyetek! – hangzott el… Áldassék a gyümölcs, a saját termésünk!
Sz.Zs.
