Szombaton este – július 6-án – a Békéscsabai Jókai Színház mutatta be a XIII. Magyar Teátrum Nyári Fesztiváljának 4. versenyprogramját, Szenet Vajk Legénybúcsú című vígjátékát. A cím ismerős lehet, hiszen 2022-ben a Játékszín előadásában láthatta már a közönség akkor is Szente Vajk rendezésében, sőt, az előadásban eljátszotta Alex szerepét is, partnere Nagy Sándor volt.
Szombaton este is zsúfolásig megtelt a nézőtér, ismét pótszékes előadásnak lehettünk részesei. A nézők várakozása nem volt véletlen, hiszen Csomós Lajos és Tege Antal kettőse, fűszerezve Komáromi Anett Katkó Ferenc, Lénárt László és Papp Barbara játékával nagyon jónak ígérkezett – és akkor a többi színészről nem is beszéltem, akik ugyanolyan fontos részesei az előadásnak.
A történet egy szállodai szobában játszódik, ahová Alex (Csomós Lajos) viszi Simont (Tege Antal), hogy az esküvő előtti napon még kirúgjanak a hámból. Alex és Simon orvosok, közös rendelőjük van, vagyis igen komoly emberek. Alex aprólékosan készült – apró csokikkal – amelyek azonban nem csak csokik, három szín három hatás. Az egyik nevetést, a másik alvást, a harmadik erotikus vágyakat okoz fogyasztójának. De készült egy callgirllel, Daisyvel (Papp Barbara) is, aki apácaruhában jelenik meg. Azonban az egyik nem várt eseményt követi a másik az irányítás kicsúszik Alex kezei közül, és amíg próbálja megoldani az egyiket, már ott a következő, így egyre nagyobb káosz lesz. Megjelenik a szobában Candy (Bátyai Éva), a tündöklő sztár és „rászáll” Alexre, de Candyt keresi a testőre Bob (Lévai Attila) és Mr. Watt (Lénárt László), aki egy úriember. Közben Simon minden pénzét (az esküvőre szánt összeget is) elveszíti szerencsejátékon, ezért a szállodából kidobják őket, de szinte azonnal megjelenik az Atya (Katkó Ferenc), aki mindjárt bíboros lesz. Még az Atya előtt befut a Rendőrnő (Komáromi Anett), aki felfedezi Simonban régen látott szerelmét, de még nincs vége, mert a Londíner (Kopanyicza András) is be-be jön, a Rendőrnő visszajön a kisfiával, Olaffal (Ilyés Levente / Vaszkó Benedek) és pisztolyt szegez Simonra, mondván ő az apja kisfiának. A szobában a szereplők összefutnak feltett kézzel, és akkor belép Mona (Csonka Dóra), Simon menyasszonya. És ez még csak az első felvonás vége.
Az előadás közben kiderül, hogy semmi nem az, aminek látszik, és az is, hogy a látszólag idegenek között van némi ismeretség, és hogy senki nem véletlenül tévedt ugyanabba a szobába. Helyzetkomikumok, amin a közönség folyamatosan nevet, a színpadon lévők pedig nagyon komolyan játszanak. Durrognak a poénok, a nézők szinte folyamatosan nevetnek. Egy kis kiruccanás legénybúcsúnak álcázva, egy itallal tele szoba, egy háló, egy fürdőszoba, egy gardrob szoba, amik nem láthatóak, de szerepük van, és a nagy nappali, ahol zajlanak ez események, egy szép nő bájai, egy callgirl és egy rendőrnő sorsa, egy széf kifosztása, egy valódi betörő – aki nem bánt senkit, de határozott, hiszen fegyvere is van. Apa-lánya, szerető-menyasszony, rendőrnő és a kisfia, nővér-fiútestvér története, kapcsolatai és persze az is, hogy a barátság, az barátság, bármi történik is. De ne feledkezzünk meg a sárga-kék-piros csokikról, amelyeknek fontos szerepük van az eseményekben, mert megteszik azt a hatást, amit a leirat tartalmaz.
Fergeteges vígjátékot láttunk ismét, hatalmas színészi alakításokkal. Csomós Lajos és Tege Antal kettőse bravúros, briliánsan mutatták meg, hogyan kell komolynak maradni, mert a szerep szerint káosz van, közben úgy játszani, hogy a közönség dől a nevetéstől – de ez egyiküknek sem jelentett gondot, hiszen mindketten profik.
De bravúros volt Komáromi Anett Rendőrnőjének minden jelenete és Lénárt László „ördögi tánca”, amiért óriási tapsot kapott a közönségtől már a tánc alatt is taps kísérte jelenetét. Katkó Ferenc az Atya, a betörő szerepében szintén tökéletes alakítással volt jelen a színpadon, az ő játéka számomra mindig annyira természetesnek hat és ettől alakít kiemelkedően. Még talán Papp Barbarát emelném ki, akinek jelenléte a színpadon szintén természetesnek hatott, egyszerűségével volt nagyszerű Daisy. De természetesen minden szereplő játéka kellett ahhoz, hogy tökéletes előadást lásson a közönség. Vagyis minden szereplő nagyon jó volt a színpadon.
Szente Vajk érdeme az, hogy olyan darabot írt, amelyben minden szereplő kapott pici történetet, ezért minden színésznek alkalma volt kicsit kibontakozni – ezt talán színész léte miatt jobban érezte íróként. Rendezőként pedig jól mozgatta színészeit, igazi csapatmunka volt, minden színészből kihozta maximumot, sőt Komáromi Anett és Lénárt László esetében a két színész komfortzónájukon túl teljesítettek, egy új arcukat megmutatva.
Tegnap este is nagyon jó volt úgy előadást nézni, hogy csak a színészi játékot kellett figyelni, hogy egy nagyon kellemes szórakoztató estének lehessek részese.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
