Idén nem a Városnaphoz legközelebb eső szombaton, hanem magán a Városnapon, július 23-án tartott ünnepséget Szarvas Város Önkormányzata, mégpedig „többfordulós” ünnepséget a város több pontján. Ebben a tudósításban a délelőtti programokról olvashatnak.
Sisi szobrának avatása
Tizenegy órakor az Erzsébet-liget fáinak árnyékában gyülekeztek a meghívottak, hogy tanúi legyenek a liget névadójának, Wittelsbach Erzsébetnek a magyarok közkedvelt Sisi-jének szoboravatóján. A megjelenteket Boross Bence intézményfelügyeleti igazgató köszöntötte. Megemlékezett a 302 éve aláírt letelepedési szerződésről, s beszélt a liget történetéről is. Eszerint a XIX. századig a terület ártér volt és Füzesnek hívták. A folyószabályozást követően, 1894-ben kezdődött meg a terület parkosítása, ekkor Népkert volt a neve. Erzsébet királyné 1898-ban bekövetkezett tragikus halálát követően nevezték el róla a hajdani füzest, a szarvasi Népkertet.
A közkedvelt királynét a mai napig nagy tisztelet övezi, s a szarvasiak régi vágya volt, hogy szobor is megörökítse őt – ezt már Babák Mihály polgármester mondta, aki elmondta, hogy a város születésnapjára szánta a képviselő-testület ajándék gyanánt a szobrot, ami az Erzsébet-ligetbe betérőket fogadja. Megköszönte Kontur András szobrászművésznek az alkotást.
Nánási Attila két verset szavalt el, melyek különlegessége az volt, hogy a királyné, Sisi írta azokat. Az első az Északi-tenger partján, a második pedig A természethez címet viseli.
A szobor leleplezését követően az alkotó Kontur András köszöntötte az egybegyűlteket, s köszönte meg a város bizalmát, a megrendelést. Elmondta, hogy az alkotás egy éve tart már, az utolsó hetekben egyre intenzívebbé vált. Reményét fejezte ki, hogy sikerült azt a nézőpontot eltalálnia, amit a ligetbe belépő emberek is látnak, s a 180 centis talapzatra helyezett szobor nem vész el az óriási térben.
Koszorúzás a Letelepedés Emlékkőnél
Az Ótemplom előtti Letelepedési Emlékkőnél Petneházi Andrea köszöntötte az emlékezőket, majd Boronyák Gergely a Cervinus Teátrum színművésze adta elő Aranyosi Ervin Te milyennek látsz másokat című versét. Az emlékmű szimbolikájáról dr. Melis János Szarvas város címzetes főjegyzője szólt, eszerint a kövek a telepes családok óhazájának bérceit szimbolizálják, a kövek közt futó bronz-szalag a folyót, ami az alföldre érve szétterül és lelassul, s ezen a szalagon olvasható a letelepedési szerződést aláíró családok neve, örök mementóul. – Emlékezzünk hálával az első telepesekre, s mindazokra, akik az évszázadok során két kezükkel, eszükkel, tehetségükkel azon munkálkodtak, hogy mi büszke szarvasiak lehessünk! – zárta gondolatait dr. Melis János. A koszorúzást követően a Városnap délelőtti rendezvénye a történelmi Magyarország emlékműnél ért véget.
Négy zászló dacol a széllel
A stilizált szélmalom mögött felállított zászlóknál ismét Boross Bence köszöntötte az ide is elzarándoklókat, elmondva, hogy 2012 óta a Molnár-család jóvoltából áll az országzászló, ami idén július 4-én egészült ki Csernus Zsolt képviselő adományaként egy székely-zászlóval. Molnár Etele az országzászlót állító család tagja, Szarvas város alpolgármestere elmondta, utazásaik során szerzett tapasztalataikat felhasználva döntött úgy családja, hogy a magyar nemzet origója, a történelmi Magyarország közepe méltó arra, hogy ott egy nemzeti lobogó dacoljon a széllel. S miután a Nemzeti Összetartozás Napján ez kiegészült a székely zászlóval, elindult a közös gondolkodás, hogy a város zászlajának is ott lenne a helye. Így történt, hogy a szarvasi lobogó és mellette az angyalos címeres országzászló is helyet kapott. – Mind a négy dacoljon a szilaj szelekkel, jelölje a helyet, ahol élünk! – zárta beszédét az alpolgármester. A zászlók történetéről Szenes János, a Történelmi Emlékút Közalapítvány kuratóriumi elnöke beszélt, majd a zászlóavató Nánási Attila előadásával ért véget, aki Tardos Béla-Geszti Péter dalát énekelte, melynek címe: Magyarország.
Tatai László
