A hajdani Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskola régi kollégistái negyedik alkalommal találkoztak a diákéveik alatt otthont adó épületükben.
Az első találkozót még 2001-ben tartották, majd még két alkalommal, s végre az idén is sikerült megszervezni, melyre június 29-én került sor.
Annak idején az épületet gyakorlatilag ők vették birtokba – sőt annak előtte délutánonként takarították is, hogy mihamarabb átköltözhessenek a sokkal modernebb, esztétikusabb épületbe.
Az első alkalom 1976. január másodikán történt, hiszen a téli szünetről már ide érkeztek vissza a kollégisták, azelőtt pedig a Kossuth úti épületben – mely később szakmunkásképzőnek adott helyet – töltötték az első félévet. A fiúk a gimiüdülőben töltötték a felújítás időszakát, igazán vadregényes környezetben. Annak a tanévnek az ismerkedési estjét is még ott, a Körös partján tartották.
Örömmel látták, hogy külsejében teljesen megújult az épület, s a belső terekben is igyekeztek a komfortot újabb, a diákok kényelmét szolgáló bútorok beszerzésével biztosítani.
Az idei találkozón 19 régi diák és az Opauszky házaspár volt jelen.
A diákok közül legtöbben első lakók voltak, s néhányan eljöttek az következő évfolyamba járók közül is.
Szomorú, de elmaradhatatlan része volt most is a találkozónak az emlékezés a régi kedves tanárokra, diáktársakra, akik már nem vehetnek részt ezen az eseményen.
A találkozókra jellemzően az eltelt időszakról információkat osztott meg ki-ki a maga életéről. Majd – mint az eddigi találkozók alatt is – sok nosztalgikus eseményen nevettek, így történt ez az idén is.
A személyes beszámolók után nem maradhattak el a régi események, tevékenységek, kirándulások, diákmunkákról szóló nosztalgiázások.
A „koleszvacsorát” a Mokka étteremben fogyasztották el.
A vacsora után késő éjszakába nyúlóan folytatták a beszélgetést a régi és az új történésekről. Hiszen az elmúlt évtizedek mindenki számára tartalmasan teltek úgy a magánéletben, mint a munkahelyi, ill. társadalmi életben.
A régi iskolához, kollégiumhoz kötődő szálak összetartják közösségüket, így tudják időről időre összehozni azokat, akik jóérzéssel gondolnak az együtt töltött diákévekre.
A nosztalgia érzése fokozódott azokban, akik ott is aludtak a kollégiumban, ahol nagyon kedvesen fogadták őket a vendéglátóik.
Külön köszönetet mondanak Rohonyné Urbancsok Zsuzsa kollégiumvezetőnek, aki kezdetektől támogatta az eseményt, és örömmel adott helyet, lehetőséget a találkozó létrejöttéhez.
Szíves vendéglátó volt Papp Sándorné Editke, aki minden kérést teljesített, tájékoztatott mindenről, bármivel fordultak hozzá.
A résztvevők ezek után úgy tértek haza, hogy már alig várják a legközelebbi találkozót. Bízunk benne, hogy ötödször is visszaidézhetik a iuventus ventus csodálatos korszakát.
Bán Lászlóné (Mile Edit) főszervező
