G.E.
A XIII. Cervinus Művészeti Fesztivál lassan a végéhez ér, a 13. napon az utolsó felnőtt előadásnak lehetett tanúja az, aki ott volt, és bizony nagyon sokan voltunk! A Cerivunus Teátrum a 100 éves utazás című zenés játékot mutatta be. Az előadás a XIII. Magyar Teátrum Nyári Fesztivál 7. versenyprogramja.
Akik színpadra állították: Tatár Bianka, Timkó János és Dósa Zsuzsa. Már ebből is látható különleges előadás részesei lehettünk, hiszen a színház saját produkciója, annyira, hogy a 100 éves utazás az ötlettől kezdve a kivitelezésig a Cervinus Teátrum alkotása.
De mielőtt elkezdődött volna az előadás a SZARVASÉRT Alapítvány két vezetője, Závogyán Judit elnök és Petneházi Andrea alelnök átadta 2024. évi Szarvasért-díjat, amelyet ebben az évben Bogdán Tamás, a Liget Wellness Hotel igazgatójának adtak át – a szarvas szobor kicsinyített változatát, amely Komlovszky-Szvet Tamás alkotása. Szeretettel gratulálok Bogdán Tamásnak a NEWJSÁG és a magam nevében!
Ezután csendült fel a zene, amely az előadás kezdetét jelentette. A zenés játékot először a Magyar Kultúra napján mutatták be gála helyett – bár úgy gondolom ebben sokkal több munka van. Tegnap este igazi örömjátékot láttunk tíz színésztől, akik önfeledten játszottak, táncoltak, énekeltek, mesélték el mozgásukkal a történelem sötét és vidámabb eseményeit.
100 perc alatt 100 évet mutattak meg a közönségnek, amely természetesen tele van örömmel, bánattal, könnyekkel és mosollyal, szorongással és boldog fellélegzéssel. Amit láthattunk a Teátrum ajánlása szerint: „Van a Cervinus Teátrumban – most a Vízi Színházban – egy Titokzatos Szálloda, mely varázslattal csábít. És csak az lehet a vendége, aki Meseautón érkezik és Shimmyt táncol. Bár lehet szomorú a vasárnap, de mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem ád az élet. Akár Cintányéros cudar a világ, vagy rongyos az élet, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér. Sokszor csak egy tánc volt, de akkor sem leszek a játékszered, mert tudni kell Ádám hol vagy, és bár citromízű a banán, mindenkinek van egy álma legalább holnap hajnalig. Akkor aztán szállj fel szabad madár, jöjjenek azok a boldog szép napok és egy nagy utazás. Egy vidéki lány sem várhat holnapig, s bár még fáj minden csók, mindenki elővesz a csomagjából még egy emléket, slágert, üzenetet, történetet mert zene nélkül mit érek én…”
Közel ötven dal, a történelem sorsfordulói, sorseseményei hol könnyeket csalt a nézők szemébe, hol mosolyra húzódott a száj, hol nevetés lett úrrá a nézőtéten és bizony sokszor az emlékezés perceit is átélhettük művészeink előadása nyomán. Nincs szöveg, csak dalok, mozgás. Lüktet a zene, lüktet az előadás, a nézőknek mozog a lába, a keze, a teste, átadják magukat a varázslatnak, ami a színpadról árad, a nézők lélekben részesei lesznek az előadásnak.
Boronyák Gergely, Enyingi Zsófia, Karap Diánna, Kiss Viktória, Papp Csaba, Ragány Misa, Szász Borisz, Tatár Bianka, Timkó János és Vanya Tímea nem játszik, hanem teljes lényükkel átadják magukat a daloknak, a törtneteknek a táncnak. Örömjáték volt, amit a közönség is érzett, hiszen az előadás végén felállva tapsolta meg a fellépő művészeket! Alig akarták leengedni őket a színpadról – pedig 100 percet a színpadon lenni, szinte állandóan, táncolni, énekelni, koncentrálni, közben többször átöltözni nem kis teljesítmény, köszönet érte minden fellépőnek!!!
Az előadást szerkesztette Tatár Bianka, színpadi mozgás Timkó János, hang Kiss László, fény Valach Vendel, vizuál Farkas Norbert, díszlet Salgó Balázs, jelmez Balázs Henrietta. Színpadra alkalmazta Tatár Bianka, Timkó János és Dósa Zsuzsa.
A záródal, Márti dala (részlet) szöveg: Pásztor Anna, Pásztor Sámuel és Kiss Tibor
„Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!
Jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
Jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni, ha fáj, remegni, ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.
Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!”
Bravúros előadás, briliánsan teljesítő művészekkel! Mert nem csak előadták, de minden érzésük, szeretetük, lelkük minden rezdülése, összefogásuk benne volt. Igazi csapatként teljesítettek, mert ezt a játékot nem is lehet másképpen „játszani”, csak együtt, összekapaszkodva, egymást húzva, néha vezetői, rendezői dicséret kíséretében, hogy érezzék a művészek nem csak a közönségnek, de a színháznak is fontos alkotómunkájuk! Mert a jó feladok mellett ez is nélkülözhetetlen a színész életében. Ezért szeretnek itt játszani, mert a közönségtől szeretetet kapnak, Dósa Zsuzsától pedig a jó feladatok mellett az elismerést is megkapják. Ez a CERVINUS TEÁTRUM!
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
P.S.
Az előadás előtt, Szarvas Város 302. évfordulóján, Szarvas Város Napján rendezett ünnepségen Balázs Henrietta, Boronyák Gergely és Timkó János is kitüntetést kapott. Szeretettel és szívből gratulálok mindhármuknak a NEWJSÁG és a magam nevében!
