G.E.
Pénteken este a Vízi Színház színpadán Molnár Ferenc Egy, kettő, három és Az ibolya című egyfelvonásosokat mutatta be, amely a Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója. Az előadást Rátóti Zoltán rendezte, ami a XIII. Magyar Teátrum Nyári Fesztiváljának 10. versenyprogramja volt.
Pénteken este igazi klasszikus színpadi alkotást láttunk – ráadásul mikroport nélkül – de mindaz, ami a színpadon történt nagyon nagy élményt nyújtott. Molnár Ferenc darabjai nem akciódúsak, mégis lehet sokat nevetni rajtuk, pedig semmi karikatúra, csak maga a történet és a színész játék, azt hiszem ez a lényege tiszta színészi játék!
A két egyfelvonásosban játszanak neves színművészek, de a legtöbb szerepet – amelyek kortalanok – egyetemi hallgatók alakítják, akik Rátóti Zoltán egyetemi osztályának tagjai.
Az Egy, kettő három nagyon „kattogó” darab, hiszen a főszereplőnek Norisson úrnak (Schnell Ádám) egy órája van, hogy a rábízott amerikai lány, Lídia (Varga Anna Zsófia/Reiter Zita e.h) férjét, az egyszerű sofőrt Antal Hollót (Patrik Albert/Steenhuis Raul e.h) partiképes fiatalemberré varázsolja a lány szülei és egyben üzlettársa számára. Segítsége a személyi titkára (Bodrogi Gyula), a teljes titkársága, és az egész város, akik némi szívességért teszik, amit Norisson úr parancsol. A mű sikerül! – nem csak ruhatárat, de új apát, állást, pénzt, klubtagságot is kap a fiatal férj. Norisson úr pedig végre elindulhat jól megérdemelt szabadságára családja után.
Az ibolya egy színházigazgató (Kristán Attila) kálváriája a Zeneszerzővel (Ficsor Milán e.h.) és a színpadra vágyó lányokkal – köztük Ilonkával (Bubik Réka e.h.), aki más, mint a többi jelentkező. „Én egy kis illatos mezei ibolyának látszom, de ha erkölcsileg megszagolsz, rágyössz, hogy igazgyöngy vagyok.” – jellemzi magát a lány.
Mindkét darab nagyszerű színészi játékot mutatott. A fiatalok mindkét műben olyan elementáris erővel játszottak, hogy öröm volt nézni a jövő színészeit, ráadásul olyan partnerekkel, mint Bodrogi Gyula, Schnell Ádám, Kristán Attila, Rácz József vagy Tóth László.
Az ibolyából kiemelném Kristán Attilát, aki kiválóan játszott – minden manír nélkül, tökéletesen! És az Ilonkát játszó Bubik Rékát, aki olyan átlényegülten alakította szerepét, hogy többször könnyes volt a szeme. Engem megfogott alakításuk!
Bodrogi Gyula és Schnell Ádám kettőse pedig mesteri, mert mindkettőjük színpadi jelenléte utánozhatatlan, egyedi, amit nem lehet tanítani, amit látni kell, érezni kell, hogy két óriás van a színpadon! Nagyon nagy bravúr Rátóti Zoltántól, hogy tanítványait ilyen óriási művészekkel hozza össze, ráadásul a szerepek kettőzve vannak, így gondolom a teljes osztály megmutathatta magát, és figyelhette az elődöket, hogyan próbálnak, hogyan vannak jelen a színpadon.
Aki szereti Molnár Ferencet, annak igazi különlegesség volt az előadás, az külön, hogy Molnár nagyon szépen megírt szövegét hallani – és gondolom játszani is – nagy élmény, színésznek, közönségnek egyaránt. Vegyék le a könyvespolcról, olvassanak Molnár Ferencet!
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
