G.E.
Különleges előadás érkezett Szolnokról szombaton este a Szarvasi Vízi Színházba a Szigligeti Színháztól. Béres Attila rendezésében, Paul Pörtner: Hajmeresztő című bűnügyi vígjátékát láthattuk, az előadás a XIII. Magyar Teátrum Nyári Fesztiváljának 11. versenyprogramja volt.
Paul Pörtner (1925-1984) német drámaíró, aki ezt a művét 1963-ban írta, akkor mérsékelt sikerrel, majd 1978-ban két amerikai színházi szakember átdolgozásában mutatták be, óriási sikerrel, annyira, hogy elnyerte a „soha ilyen sokáig a Boadway-n egyhuzamban prózai darab nem ment” címet.
Hogy mitől volt különleges? Attól, hogy a bűntény végkimenetét a közönség határozta meg, de addig is a nézők kérdezhettek. És kérdeztek is, nem is kevesen!
A történet a Hajmeresztő fodrász szalonban játszódik, ahol Tony Witcomb (Ónódi Gábor) a tulajdonos, Barbara (Cseke Lilla Csenge) a fodrászlány. Vendégként érkezik Mrs. Schubert (Kertész Marcella), szenátorné, Edward Lawrence (Zelei Gábor), régiségkereskedő és egy építőmunkás. Szól a zene, a fenti lakásból zongorán játszik a híres Isabel Czerny zongoraművésznő, játéka a tulajdonost az őrületbe kergeti. Tony elmegy a zongoraművészhez, Barbara kiviszi a szemetet, Lawrence is kimegy valamiért…
Ez az alap. A zongoraművésznőt megölték, megjelenik az építőmunkás, most elegánsan, mert ő Victor Rosetti (Dósa Mátyás) nyomozó, aki társával Mike Thomas nyomozóval együtt már megfigyelés alatt tartotta a házat, a zongoraművésznő kérésére. Elkezdődik a nyomozás…
De nem akárhogyan, mert Rosetti a nézők segítségét kéri, mit is láttak. A nézőktől várt válasz arra, hogy ki mit tett az adott időben, hogyan viselkedett? A nőzők mit figyeltek meg, mire emlékeznek? Ezer néző, akik egyetértenek, vagy cáfolják a négy ember – Tony, Barbara, Mrs. Schubert és Edward Lawrence kijelentéseit, vallomását. A szereplőknek, pedig fel kellett készülni arra, hogy a nézőknek visszaszólva bizonyítsák igazukat – ami, ha igaz volt a nézők elfogadták, ha nem, kiderült az igazság. Nos, nagyon interaktív nyomozás folyt! A Rosetti nyomozó a közönségtől nagyon sok kérdést kapott, amit vagy maga válaszolt meg, de több esetben az érintettől várta a választ.
A szünetben lehetett írásban is kérdezni, de Victor Rosetti nyomozó is rendelkezésre állt, személyesen is lehetett kérdezni – nyilván a nyomozással kapcsolatban. Az előadás végén a közönség szavazta meg, szerinte ki a gyilkos – mindeközben a „gyanúsítottak” háttal álltak a közönségnek, majd jött a leleplezés.
Zseniális előadást láttunk, az egyik az, hogy a szereplő színészeknek tökéletesen kellett ismerniük a saját szerepüket, hiszen a nézők kérdéseire válaszolni kellett, a gyilkos személye is a közönségtől függ, vagyis nyilván van erre több szövegkönyv változat, de azt is tudni kell összehangoltan eljátszani. A Victor Rosettit alakító Dósa Mátyásnak, pedig úgy kell ismernie a szövegkönyv minden mondatát, minden szavát, mint a rendezőnek, hiszen neki minden apró részletről tudnia kell, hogy a nézők kérdéseire magabiztosan felelni tudjon. Igazi összjáték volt a színészek között, amit érezni lehetett. De dicséret a közönségnek is, mert nagyon aktívan vettek rész a játékban, jó kérdéseik, jó megállapításaik voltak.
Nagyon izgalmas, érdekes játékot láttunk és azzal, hogy részt vehettünk a nyomozásban, sokkal izgalmasabbá tette az estét. Minden elismerést megérdemelnek a színpadon játszó művészek, akik erre az estére játszótársukká fogadták az ezer fős közönséget, akik aktívan részt vettek az előadásban. A végén hosszú-hosszú tapssal köszönték meg a színművészek munkáját.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
