A Szent István park előtt pontonra épített víziszínpadon még 2004-ben lépett fel először Szarvason az idén 55. születésnapját ünneplő szolnoki Légierő Zenekar. A szombat esti Szarvasi Vízi Színházban adott koncertjük immár hatodik volt a sorban. A kapcsolat – csakúgy mint az ötlet, hogy Szarvasnak dukál egy színpad a Körös felett – Takács Miklósnak volt köszönhető, aki korábban szintén a szolnoki légibázison szolgált.
A közönséget dr. Bali Tamás dandártábornok, a szolnoki Kiss József helikopterdandár parancsnoka köszöntötte. Maga mellé kérte az ötletgazda Takács Miklóst, aki a nézőknek segített néhány mondatban elhelyezni a kezdeteket.
Molnár János őrnagy ezen a vasárnapon 29 zenésztársát instruálta. Segítségére ebben Márki Sándor százados volt. Két éve azt érezték, hogy a víz felett mögöttük a ligettel megtanultak együtt élni a természettel. Akkor nagyszerű közönséggel találkoztak, úgy gondolták, mindkét fél megérdemel egy ismétlést. A nyárestéhez mért könnyed, együtténeklős szerzeményekkel, energiával teli programmal készültek, mondta a karmester. Azt akkor még nem lehetett tudni, mit jelentett Molnár János “energiával teli” kifejezése. Ennek értelmezésében Ress Hajnalka és Majsai Gábor voltak a nézők segítségére, akikről ezalatt a két óra alatt kiderült, mindamellett, hogy előadóművészek, mozgásterapeuták is.
Majsai Gábor zeneszerző, énekes, hangszeres művész, az Öreg járgány szivatóval indul című dal szerzője két éve lépett fel először nálunk. Az akkori kellemes víziszínházi élmények hatására most egy nappal hamarabb érkezett, hogy ráhangolódjon Szarvasra. Ezen a szombat estén Ress Hajnalka énekes előadóművész volt a társa, akit elkísért Szűcs Norbert Artisjus-díjas zeneszerző, gitárművész, dalíró is.
A köszöntőkhöz a zenekar funkyval ültette le nézőket, majd a Reptér című szám zenekari változatával melegítette be őket.
Erre szükség is volt, mert Ress Hajnalkára az a kifejezés, hogy energiával teli meglehetősen semmitmondó. Miután tombolásra vette rá közönségét, és a közönség két dal között leült, megkérdezte, “ki mondta, hogy leülhettek?”, szóval meglehetősen kalóriaigényes őt élőben hallgatni.
Tökéletes összhangban hullámzott stílusa Majsai Gáborral, aki egy pici lazítást engedett a hallgatóságnak a következő gyakorlat előtt. Latinos, jazzes, blues-os dalai közben többször előkerült szájharmonikája, illetve történetei.
Mindketten előadtak saját dalaik közül, így elhangzott az Öreg járgány szivatóval indul, illetve Ress Hajnalka első, Tűzszünet című önálló lemezéről a Szent Anyaföld és az Életre hív.
A koncert a légierő indulójával ért véget.
A zenés terápia végére mindenki mozgásba jött. Jó volt ennyi egészséges embert látni a nézőtéren!
Két évvel ezelőtt lényegesen formálisabb hangulatban lépett fel a zenekar, de most mintha hazajöttek volna egy kis örömzenélésre. Karácsonyi koncertjükkel együtt ez már a harmadik újkori produkciójuk nálunk, talán ezért az egész előadás sokkal oldottabb volt, poénokkal teli. Mindezért köszönetképp szombaton a közös szelfi alatt kétezer kar emelkedett a magasba.
Reméljük, évről évre hazalátogatnak!
