Ahogy a Munkácsy-kiállítás esetében, most is magángyűjtő kollekciója szolgál látnivalóul a Tessedik Sámuel Múzeumban. A kiállított 32 képből Szabó Antal 28+1 Koszta-festménye adja a gerincét annak Szarvasi Szilvanapok prológjaként bemutatott tárlatnak, ami december 8-ig látható a múzeum két termében.
Molnár Etele alpolgármester a festőművész földijeként nyitotta meg a kiállítást. Mint mondta, huszonéves koráig Szentesen élt, Szarvasra 30 éve került, pont annyi ideje, mint amennyit Koszta József töltött az ottani Lakos-tanyán az alföldi a táj, a tanyavilág, az ott élő emberek megörökítésével. A festmények időtállóak, megmutatják azt a múltat, ami az Alföldet, a térségünket is jellemezte abban az időben, fogalmazott.
Barki Gergely művészettörténész nem Koszta-szakértő, de a festőnek olyan univerzális a festészete, amivel érdemes foglalkozni, jelentette ki. Mikor először látta a falakra helyezett képeket, megjegyezte, lefedik a festőművész életművének minden szakaszát, “ez a magángyűjtemény bármelyik múzeumban megállná a helyét”. Van olyan festmény, amit egy nagy külföldi múzeumban egy Velázquez mellé is be merne tenni.
Mindenképp a 20. századi magyar festészet élvonalához tartozik. Munkácsyból indult, hatott rá mindenféle izmus, naturalizmus, impresszionizmus, ugyanakkor olyan indulattal festett, mint az expresszionisták, de Kosztát nem lehet semmilyen irányzatba beszorítani, önálló egyéniség volt, nem akart a kortársai közé betagozódni, ő a nagy elődökre akart hasonlítani.
Arra kérte a látogatókat, úgy nézzenek képet, ahogy zenét is hallgatnak. Egy Beethovent sem lehet annyi idő alatt meghallgatni, mint a címét elolvasni, szánjanak néhány percet egy-egy festmény megnézésére. Ráadásul Koszta színhasználata a szemnek olyan csemegét okoz, ami egészen káprázatos, fogalmazott Barki Gergely egy sárga kukoricamezőt ábrázoló kép kapcsán, amire a művész úgy helyezett el többféle kéket észrevétlenül, hogy azokat csak egy kiállításon fedezhetjük fel, képernyőn, nyomtatásban nem.
“A szarvasiak nagyon szerencsések, hogy ezt testközelből tudják megtapasztalni.”
Szabó Antal arra kérte a látogatókat, hogy segítsenek az ismerősöknél levő Koszta-festmények felderítésében, mert szeret minden kiállítására – ez már az ötödik – valami újat is megmutatni.
Végezetül játékra invitálta a jelenlevőket. Elárulta, hogy van egy hamis kép a 32 között. Megtalálását a megnyitó résztvevőire bízta. Négy sikertelen tipp után a megoldást egy másik gyűjtő szállította úgy, hogy a teljes kiállításnak csak egy töredékét látta. Kérdésünkre elmondta, hogy bár ő nem Kosztákat gyűjt, de az a festmény Koszta színhasználatához képest fakó, ecsetkezeléséhez képest jellegtelen. Még arra is volt tippje, hogy ki készítette a festményt.
A megnyitót Molnár János és Molnár Hanna gitáros, énekes kettőse keretezte.
