Elkészült a zsidó származású, 1944-ben elhurcolt szarvasi polgárok emlékműve, amit Misúrné Gerő Zsuzsanna kezdeményezésére, a túlélők és hozzátartozók támogatásával Szarvas Város Önkormányzata állított az egykori neolog zsinagóga helyén, a mai Rákóczi utca és Béke utca sarkán álló területen.
Az emlékművet, amiről a holokauszt megemlékezés kapcsán írtunk, szeptember 29-én, vasárnap avatták fel a túlélők, a hozzátartozók, az önkormányzat képviselői és az érdeklődők jelenlétében. Boross Bence intézményfelügyeleti igazgató üdvözlő szavai után Babák Mihály polgármester mondott beszédet. A XX. század rémtetteiről szólva a történelmi kataklizmákat sorolta, majd kijelentette, hogy embernek ember fölött ítélkezni (megölni) nem szabad, s mégis megtörtént a legszörnyűbb. Miután az emberiség bűneit nem szabad elfelejteni és a zsidóság fontos része volt Szarvas kultúrájának, Misúrné Gerő Zsuzsa kezdeményezését felkarolva, a képviselők az emlékmű felállításáról döntöttek. Megköszönve a kezdeményezést a polgármester elmondta, hogy a szarvasiak tisztelik egymás szokásait – ha az nem mások rovására történik –, bölcs keresztényként a kisebbségi, nemzetiségi és felekezeti kultúráknak is helyt adnak. A polgármester után Buk István, a Szegedi Zsidó Hitközsége elnöke emlékezett meg a zsidóság 1800-as évekbeli szarvasi megjelenéséről, a hitélet és a gazdasági-kereskedelmi fejlődésről, majd a zsidók életének ellehetetlenítéséről, a gettókról, az elhurcolásokról, s az auswitzi szörnyű végről.
A beszédeket követően a zsidó szokásoknak megfelelően az emlékezők kavicsokat helyeztek el a legújabb szarvasi emlékműnél.
Tatai László
