Tatai László
Október 6-án, szemerkélő esőben emlékeztek a Zenepavilonnál a szarvasiak az 1848/49-es szabadságharc mártírjaira, köztük az aradi 13-akra – Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos – és a Budapesten kivégzett Batthyány Lajosra.
Hodálik Pál polgármester köszöntőjében felhívta a figyelmet arra, hogy a szabadságharc utáni kegyetlen megtorlás áldozatai több nemzetiség fiai voltak, de mindannyian hitték, hogy az ország, aminek ők is részesei, szabaddá válhat. – A szabadság nekünk is fontos – folytatta a polgármester – akarunk és tudunk is érte tenni, összefogni. A hősök emlékműve előtt Petőfi szavaival tisztelgett: „Hol sírjaink domborulnak, / Unokáink leborulnak, / És áldó imádság mellett / Mondják el szent neveinket.”
A Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola diákjai dramatizált műsorukkal, versekkel és dalokkal megidézték a szabadságharc végnapjainak történetét.
Dr. Valastyán Balázs történész-tanár emlékező gondolatait a történelem alulnézetből szemlélettel gondolat jegyében mondta el. Arra próbált választ keresni, hogy mi történt az áldozatok családjaival, hogyan vélekedtek az emberek az Aradon történtekről, és lehetett-e emlékezni a kivégzettekre. Mindehhez Damjanich feleségének, Csernovics Emíliának történetét elevenítette fel. Megtudhattuk, hogy Damjanichné már az önkényuralom idején megkezdte a szabadságharc árváinak gondozását, felkereste a megtorló hatalom kivégzettjeinek jeltelen sírjait, s amint lehetett emléket állított nekik. Minden év október 6-án gyászmisét mondatott az aradi vértanúk emlékére a pesti ferencesek templomában. A sok fájdalom és szenvedés dacára Emília mosolygós és jóságos természete beragyogta a körülötte élőket. Batthyány grófnéval együtt megalapította a Magyar Gazdaasszonyok Egyesületét, pénzt gyűjtöttek a rászorulóknak és árvaházat nyitottak.
Liszkai Tamás plébános Kiss Ernő tábornok kérdését tette fel: „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” – hozzáfűzve, hogy a mártírhalált halt tábornokok megmutatták, mit jelent kitartani a hitben és vállalni a hazafiságot.
A megemlékezés végén a templomkertben lévő október 6-iki emlékoszlopnál helyezték el a tisztelet koszorúit, mécseseit és virágait.
Tatai László
