Emlékeztek és tisztelegtek

Csabacsűd Nagyközség Önkormányzatának képviselő-testülete nevében köszöntötte az 1956-ra emlékezőket Molnár József, a település polgármestere a nemzeti ünnep délelőttjén. “A magyarság ezeréves történelme során folyamatosan vívta szabadságharcait, amik – ha az adott korban nem is, vagy csak ritkán jártak eredménnyel – a későbbiekben, évek, évtizedek múltán hozták meg eredményüket. Az ünnep mindig jelkép, egyben szimbólum is. Ilyen 1956. október 23-a is, a szabadság ünnepe, jelképe mindannak, amire népünk vágyott. Felelevenítette a az események sorát, egészen a szovjet csapatok megszállásáig, a forradalom leveréséig. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármely nép a világon”, fogalmazott Molnár József.

Albert Camus 1957-ből származó idézetével zárta gondolatait: „A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat”

Csabacsűd polgármesterét Nagy Erika és Tomanek Gábor követte a színpadon. A Békéscsabai Jókai Színház művészei 1956. október 22-től november 11-ig, a fegyveres ellenállás utolsó – csepeli – gócának felmorzsolásáig dolgozták fel. “Mindössze húsz nap, de a magyar történelem talán legkiemelkedőbb 20 napja zajlott 1956-ban Magyarországon”, jelentette ki Tomanek Gábor.

Az 1993-ban a titkosítás alól feloldott adatok szerint 2652 magyar és 220 szovjet állampolgár esett el. A forradalmat követően negyedmillió magyar menekült nyugatra. 1957 januárjától tömeges bebörtönzések következtek, közülük sokat kivégeztek, amit a világ közvéleménye és az ENSZ is elítélt. Az azt követő évtizedekben vagy nem, vagy csak ellenforradalomként volt szabad beszélni 1956-ról. 1989. október 23-a, a Magyar Köztársaság kikiáltása óta ez a nap kettős ünnep.

Nagy Erika az ENSZ különbizottság jelentéséből idézett, miszerint a pillanat, amikor a békés tüntetés heves felkelésbe billent át, október 23-án volt, amikor az egyetemisták visszatértek a Magyar Rádió épületéhez, hogy ismét kísérletet tegyenek kiáltványuk előző nap megtagadott beolvastatására. Miután elterjedt a hír, hogy egyik delegáltjukat lelőtték, majd este könnyfakasztó gránátokkal, később éles lőszerrel kezdtek tüzelni rájuk.

Előadásukat követően az emlékezők az 56-os emlékműhöz vonultak, hogy megkoszorúzzák azt. Az eseményt megtisztelte az 56-os forradalmár Hován József családjának képviselője is.