Az ötlet, hogy a politika visszaadja a családoknak adventet, rengeteg embert vonzott a Szent Klára római katolikus templom elé vasárnap délután. A szervezők úgy döntöttek, hogy a kezdéssel bevárják az ünnepi fények felkapcsolását, amire még több ünnepelni vágyó érkezett.
Az est házigazdája – Szarvas városának magyarhangja – Bohák Péter volt, aki az adventi program előtt megismételte a felhívást, miszerint még mindig várják azokat a családokat, akik szeretnék meggyújtani az adventi gyertyát. Ezt Hodálik Pál polgármester javaslatára az idén vezette be a program szervezője, a Cervinus Teátrum. Így lesz ez a következő és az utolsó adventi vasárnapon. A harmadikon a szokásokhoz híven a betlehemi láng érkezik.
Pierre egy Rúzsa Magditól vett idézettel vezette fel az első adventi eseményt: “Nem is az a lényeg, hogy hol vagyok, hanem hogy a békességet megtaláljam. Szerintem erről szól az adventi időszak. A magunk békéjét kell megtalálnunk, a helyünket a világban, hogy megértsük, hol tartunk, s jó úton járunk-e.”
“Hit, remény, öröm és szeretet”, ezekkel a szavakkal köszöntötte Hodálik Pál polgármester a betlehemi jászolnál összegyűlteket. “A karácsony a világi és az egyházi ünnepek legnagyobbja, ahol az egyházi és a világi dolgok összefonódnak. A hívek az adventi időszakban a megváltó megszületésére készítik fel lelküket. A családok karácsonykor igyekeznek szeretetben, békességben, boldogságban, hitben, örömben együtt lenni, legalább ezt az egy estét együtt tölteni ebben a rohanó világban. “Lassuljunk le mi is, igyekezzünk megnyugodni, kiteljesedni, igyekezzünk átgondolni, hogy az elmúlt tizenegy hónapban mi történt az életünkben, a városunk életében!” kívánta Hodálik Pál. Hisz abban, hogy ebben a városban kiváló közösségek működnek, kiváló emberek élnek, hiszi, hogy a jó szándékú, bennünket segíteni akaró emberek többen vannak, mint a rosszat akarók. “Hiszem azt, hogy aki a bariról elvitte a szőnyeget, szükségből tette, nem rossz szándékból”, mondta.
Mikor az új koncepció mellett átgondolták az adventet, az vezérelte őket, hogy olyan közösségi teret hozzanak létre a Zenepavilonnál,
ahol a szarvasiak barátokkal, ismerősökkel találkozhatnak, hogy egy meleg tea vagy forralt bor mellett tudjanak beszélgetni, ismerkedni, átgondolni az elmúlt egy esztendőt. Mikor újragondolták a vásárt, az lebegett a szemük előtt, hogy mit tudnának olyat nyújtani, amitől jobban érezzék magukat a gyerekek. Zárásul arra kérte, hogy vegyék birtokba ezt a megújított közösségi teret, legyen ez egy közösségépítő, a közösség lelkét is emelő tér.
Lázár Zsolt evangélikus esperes a reményteli várakozás érzésével kezdi mindig az adventi időszakot. Ez az a pillanat, amire a gyerekek úgy fognak emlékezni, “de jó volt!”. Advent feladata az, hogy szívünket megnyissuk, és helyet adjunk benne Krisztusnak, hogy át tudjuk élni azt a csodát, amit ő átad. Legyen a meghittség része az életünknek, találjuk meg azt a két-három percet, hogy elcsendesedjünk. Nem könnyű főleg az év legdolgosabb időszakában.
“Legyen csoda, amit mindannyian átélünk!”, kívánta Lázár Zsolt.
Ahogy azt az elején írtuk, a politika visszaadta a szarvasi családoknak az adventet. Az idén nem a városvezetők gyújtották meg a gyertyát, hanem a családoknak volt lehetőségük erre. Sorsolás döntötte el, hogy ki a szerencsés. Az üveggömbben összegyűlt nevek közül Pierre-re hárult a feladat, hogy kihúzzon egyet. Keze a Gömöri családnak kedvezett, így ők állhattak az adventi koszorú mögé, hogy fiuk meggyújthassa a hit gyertyáját.
Az adventi esemény ünnepélyességét Kiss Viktória és Szász Borisz, a Cervinus Teátrum színészeinek betétdalai emelték.
Az ünnepi esemény után megtelt a Zenepavilon és környéke. A faházakban árusok kínálták termékeiket. A Szarvasi Szilvanapokon megismert óriáskerék ismét felállításra került a piac mellett. Előtte sorokban álltak a gyerekek és szüleik, hogy felülről is megnézzék az ünnepi díszben pompázó teret.
