Vasárnap délután Felolvasószínház volt a Cervinus Teátrum kamaratermében. Ezúttal nem hagyományos felolvasóest részesei lehettünk, nem „cervinuszos” színészek olvastak fel, hanem egy kész produkciót láthattunk Gubik Ági előadásában.
Egressy Zoltán Nem, nem köszönöm című novellájából Gubik Ági színésznő készített monodrámát. A novella 2012. január 13-án jelent meg az Élet és irodalom hasábjain, majd 2017-ben a Júlialepke című nováskötet egyik vallomása a harminckettőből. Ebben olvasta a színésznő, aki színpadra álmodta a történetet, amely egy harmincévkörüli ügyésznő gyermekkori traumáját dolgozza fel, nagybátyja – Guszti bácsi – abúzus kísérleteiről. Az akkor tizenhárom éves lánynak helyén van az esze, és van mersze kimondani – nem, nem köszönöm! – de mégis olyan nyomot hagy benne a többszöri kísérlet, ami a történet végén drámával ér véget, mert megnyomorította egész életét.
Gubik Ági előadása eszköztelen, úgy mondja el a történetet, mintha a gondolatait osztaná meg, újra átélve a traumák sorát, amely egész életét tönkre tette. Ügyészként nem vállal zaklatási ügyeket, mert: „Amikor ügyészként először találkoztam ilyen üggyel, bosszúvágy öntött el. Maximális büntetési tétel. Nincs mentő körülmény. Ha lenne halálbüntetés, azt kérnék. Úgyhogy nem szabad ilyesmivel foglalkoznom. Nem gyűlölhetem a vádlottat. De hány kisgyerekkel történik ilyen, látod az aktákból. Ugyanúgy tehetetlenek, mint én, hordozzák a letehetetlen terhet egész életükben.”
De ez csak egy trauma, hiszen cukor nélkül issza a kávét, mert Guszti bácsi sok cukorral itta, bármikor rájön a zokogás, a telet szereti – mert akkor jól fellehet öltözni. Okos, értelmes, tanult nő, aki a gyermekkori sokkot képtelen feldolgozni. Az esemény sok-sok traumát okoz számára felnőttként. Kamaszként titkokat őrizni, nem beszélni, amiről akkor csak sejti, hogy rossz, később persze az anyjának elmondja, mert az észreveszi egy elejtett mondatból, de ő maga kéri a titoktartásra édesanyját, de a papa is (nevelőapa) is megtudja, hiszen a mama elmondja neki, és a papa testvére többet nem lépheti át a házuk küszöbét, felnőtként mégis számonkéri szüleit miért nem csináltak ügyet belőle. Sok-sok szál, és nincs megnyugvás. Nem is lehet, mert ez a seb sohasem gyógyul.
Hihetetlen, hogy egy férfi ennyire jól ír a női lélekről, egy nő gondolatairól, egy elképesztő és mégis valós történetről. És csoda, hogy egy színésznő ilyen egyszerű előadásmóddal ennyire átéli a történetet és ennyire a hatása alá tudja vonni a közönséget. A történet olvasva is szíven üt, de előadva ez döbbenetesen fokozódott.
A monodráma után – talán oldásként – a szerző, Egressy Zoltán és Gubik Ági beszélgetésre hívta a közönséget, ami bár lassan indult be, de akinek mondanivalója volt a témával kapcsolatban, az elmondhatta.
Akit érdekel a téma, a lélek e sötét bugyra, olvassa el a novellát, akár a folyóirat archív számában, de jószívvel ajánlom a novelláskötetet is.
Dr. Dósa Zsuzsa a Cervinus Teátrum igazgatója elmondta legközelebb március 9-én lesz felolvasószínház. Az sem klasszikus felolvasó lesz, hanem egy nőnapi műsorral készül Tatár Bianka, Boronyák Gergely és Nagy Róbert.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
