Tatai László
Kétféle századeleji hangulat uralkodott március 1-jén a Tessedik Sámuel Múzeum nagytermében. Egyfelől jelen századunk, a XXI. század hangulata, másfelől viszont a XX. század hangulata is, amit „A művészet ereje, azaz a megélt modernizmus” c. kiállításra igyekeztek megteremteni a múzeum dolgozói.
Körösparti Ágnes és Budai Barbara egy zongora-fuvola darab előadásával, egy 1927-ben gyártott motor és egy hasonló korú rádió, századeleji könyvek és dokumentumok kiállításával és természetesen a fő attrakció, Ruzicskay György festőművész 1920-as években festett műveivel a falakon.
Szarka József, a múzeum igazgatója a közönséget köszöntve elmondta, hogy a múzeum egyik legnagyobb gyűjteménye a Ruzicskay-gyűjtemény, ami 2000-nél is több grafikát, festményt számlál. A tavasz első napján megnyílt tárlatot a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének közreműködésével az ország több városában tervezik majd megmutatni a nagyközönségnek, egyelőre Szarvason, május 31-ig látható, látogatható.
Hodálik Pál, Szarvas város polgármestere megköszönte a múzeum dolgozóinak a kiállítást, elmondva, hogy Szarvasnak Ruzicskay olyan, mint Békéscsabának Munkácsy, a cél pedig az, hogy Ruzicskay is méltó, az őt megillető helyre kerüljön. Az Erzsébet-ligeti alkotóház és hajdani lakóház felújítása is egy lépés volt az elérendő cél felé és újabb lépés ez a kiállítás is, ahol restaurálva és újrakeretezve láthatók a festmények.
Ván Hajnalka a kiállítást rendező művészettörténész elmondta, hogy hagyatékot kezelni egy folyamat, s úgy kell ismerni a művészt, mint egy szülőt vagy egy testvért. A megismerés folyamatának elején Ruzicskay korai festményeit láthatja a közönség. Azokat a képeket, melyekkel berobbant a művészvilágba olyannyira, hogy a korabeli sajtó revelációként ünnepelte megjelenését.
A kiállítást Demeter László az eygkori Ruzicskay Közalapítvány kuratóriumi elnöke és unokahúga, Nemes Anita grafikus-illusztrátor nyitotta meg (mindketten Ruzicskay-rokonok is). Demeter László megemlékezett azokról, akik segítették Ruzicskayt festői pályáján és a Ruzicskay-hagyaték megismertetését a művész halála után. felhívta a figyelmet arra, hogy 2026-ban Ruzicskay születésének 130. évfordulója lesz, amire nemcsak egy jelentősebb kiállítással, hanem egy reprezentatív albummal is jó lenne emlékezni.
Nemes Anita azokat az időket idézte fel, amikor férjével Budapesten a Kmetty János utcába költöztek, ahol Ruzicskaynak is volt a műterem-lakása. A lakásfelújítás nehézségei közepette is mindig jóleső érzéssel nézett fel a szembelévő ablakokra, s később már az utcát is elnevezték saját használatra az „Ott lakott a Ruzicskay” utcára. – Használjuk az energiát, ami ezekből a képekből árad – bíztatta a közönséget végezetül Nemes Anita.
