Március 15-i megemlékezés és koszorúzás Szarvason

A Nemzeti Dal Tolcsvay-féle megzenésítése és a Tessedik Táncegyüttes koreográfiája nyitotta a szarvasi március 15-i ünnepséget, az előzetesen meghirdetettől eltérő helyszínen, a Zenepavilon helyett a Cervinus Teátrum színháztermében. A borongós idő így kívül rekedt, az emelkedett mégis vidám hangulat pedig megteremtődött.

Hodálik Pál polgármester is elsőként a szabadság mámorító érzését említette, amit a fiatal táncosok arcán látott, s amely érzés a 48-as fiatalokat is eltölthette. Ünnepi köszöntőjében az összefogást emelte ki, az 1848-ban tapasztalt nemzeti és nemzetközi összefogást, amivel máig ható és követendő mintát adtak Magyarországnak.

Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy bár azt gondoljuk, hogy mindent tudunk már a 48/49-es forradalomról és szabadságharcról, de minden egyes ünneppel új színekkel és új árnyalatokkal gazdagszik ez a tudás. Idén például Jókai Mór szerepének előtérbe kerülésével, miután az egykori márciusi ifjú, a későbbi „nagy magyar mesemondó” születésének bicentenáriuma okán. A márciusi ifjakról szólva elmondta még, hogy különfélék voltak ők, mint mi is manapság, de egy dolog közös volt bennük: szerették hazájukat és nemzetüket. Beszédét is egy jókaitól vett idézettel zárta az államtitkár: „A jövendő terhe vállaidonon fekszik; légy erős, légy törhetetlen, hogy azt diadalmasan elviselhesd. Mi egy szabad hazát adunk nektek örökségbe s a túlvilágról is eljövünk számon kérni, hogy tartottátok fenn a magyarok hazáját. Isten vezéreljen minden pályátokon!”

Bíró Gyula, a GFE Szarvasi Gyakorlóintézményének igazgatója, a 2025-ös szarvasi március 15-i ünnepség szónoka irodalmi igényességgel megfogalmazott gondolatait a szabadság és hazaszeretet 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben megnyilvánuló hősiességére építette, valamint arra, hogy a történelem valójában mindig az emberben zajlik: a szabadság vágyása, kivívása, újbóli elvesztése, és így tovább… Szónoki kérdését feltéve – Milyen gyerekeket hagyunk a világra? – azt vizsgálta, hogyan érvényesül a szólás-, a vélemény-, az Isten imádásának és az ínségtől való félelem, ezen félelmektől való szabadságunk. – Ma is van felelősség, van remény. Hála Istennek, hála a 48-as hősöknek – zárta gondolatait Bíró Gyula.

Az ünnepség a köszöntő és ünnepi beszédek után a Cervinus Teátrum művészeinek, Szemerédy Bernadettnek, Boronyák Gergelynek és Nagy Róbertnek a műsorával folytatódott és ért véget. A színházból a menet a Szarvasi Rezesbanda vezetésével a közeli templomkertben lévő 48-as emlékhelyhez vonult, s ott elhelyezte az emlékezés virágait és koszorúit.

Tatai László – Szarvasi Ujság