Tatai László
Hogy milyen lehetett Szarvas 1848-49-ben, a március 15-iki forradalom és az azt követő szabadságharc idején? Egészen más, mint napjainkban. Nemcsak az épületek voltak szerényebbek és kevesebbek, az utak sárosak és a forgalom is csak szekerekből meg a postakocsiból állt, az éghajlat is hűvösebb volt és az emberek átlagéletkora is nagyjából ötven év körül volt. Mindezekre Roszik Zoltán történész hívta fel a közönség figyelmét „Szarvas 1848-49-ben” c. előadásában március 21-én, pénteken délután.
Az előadót és a közönséget a Városi Könyvtár vezetője Molnárné Pető Beáta köszöntötte, miután ez volt az Internet Fiesta elnevezésű országos rendezvénysorozat helyi első eseménye. Ezt követően Roszik Zoltán beszélt az épületről, Tessedik hajdani iskolájáról, ami már 48-ban is állt. Szarvas, a földesúri mezőváros épp ’48-ban nyerte el a rendezett tanácsú város címet. A forradalmi eszme nagy hatást gyakorolt a szarvasiakra, noha az országban volt egyfajta félelem a szláv gyökerű népességtől, van olyan verzió, ami szerint Kossuth is emiatt nem jött el Szarvasra. – Pedig a szarvasi tótok magyarabbak voltak a magyaroknál – jellemezte a 48-as hangulatot az előadó. A hangulatfestő és a körülményeket megrajzoló mondatok után tért rá a háborús hónapok elemzésére, amiből kiderült, hogy az 1189 szarvasi nemzetőr főként a Délvidéken látott el helyőrségi feladatokat. 357-en honvédként szolgáltak (önkéntesek és sorozottak) a környék honvédzászlóaljaiban és valószínűleg voltak szarvasiak a Károly huszárezredben valamint a tüzérek között is. A harci cselekményekig kevesen jutottak el, de ott voltak azért Aradon és Kikindán, később Szegeden és a kishegyesi ütközetben. A honvédő háború csatái Szarvastól távolabb, a Bácskában és a Bánátban zajlottak városunknál 1849 augazstusában volt egy nagyobb népfelkelő-tábor. A harcokból hazatérők többségében folytathatták életüket, a 79 szarvasi háborús halott közül sokan nem csatában, hanem betegségben vesztették életüket. Voltak persze a megtorlásnak is szarvasi áldozatai, például Réthy Lipót nyomdászt bebörtönözték. Előadása végén Roszik Zoltán bőségesen ajánlott irodalmat a korszak és a történelem részletesebb megismerésére vágyóknak.
Tatai László – Szarvasi Ujság
