Szarvas múzeuma, a Tessedik Sámuel Múzeum adott otthont annak a március 7-iki, szombat délutáni kiállításmegnyitónak, amely a megszokott nagy érdeklődést mutatta. A tárlat két alkotó, Várhalmi Sándorné és Pimiller Györgyné munkáit mutatja be, akik a gobelinművészet különböző irányzatait képviselik. Az eseményen Szarka József múzeumigazgató köszöntötte a közönséget, majd dr. Szondai István néprajzos muzeológus, kulturális antropológus, a gyomaendrődi Kállai Ferenc Integrált Kulturális Intézmény és Művelődési Ház igazgatója mondott megnyitóbeszédet. Elöljáróban elismerte: bár a gobelin nem tartozik szűkebb szakterületéhez, annál nagyobb tisztelettel fordul e több ezer éves múltra visszatekintő textilművészeti forma felé.
A megnyitó során felidézte a gobelin történetét: az első falikárpitok már az ókorban is otthonosságot és ismeretet közvetítettek, Európában pedig a híres bayeux‑i kárpit jelentette az egyik legkorábbi kiemelkedő alkotást. Hangsúlyozta, hogy a falikárpitok a középkor és a barokk korszak termeiben is nélkülözhetetlenek voltak; szerepük egyszerre volt esztétikai és gyakorlati, hiszen szépséget és melegséget vittek a terekbe.
A tárlat különlegessége, hogy a két alkotó más-más megközelítést képvisel – hallhattuk. Várhalmi Sándorné művei tűgobelin technikával a 16–17. század világát idézik meg nagy technikai precizitással, míg Pimiller Györgyné szövött gobelinjei inkább dekoratív, önálló kompozíciók, amelyekben a németalföldi hangulat és az életfa motívuma is markánsan jelen van.
A megnyitón szó esett a múzeum egyik különleges leletéről is: az avar kori tűtartóról, amely jól szemlélteti, hogy a tű és a textilkészítés eszközei évezredek óta részét képezik a kultúrának és a mindennapoknak.
A kiállítás a kézművesség jelentőségére hívja fel a figyelmet a digitalizált világban, és arra ösztönzi a látogatókat, hogy fedezzék fel újra a kézzel való alkotás örömét. A szervezők szerint a gobelin ma is ugyanolyan értéket képvisel, mint egykor: szépséget, történetet és otthonosságot visz a mindennapi terekbe.
Tatai László – Szarvasi Ujság
