Tatai László
Kisregény a vidéki sajtóról, felelősségről és belső vívódásról
Március 27-én, a Szarvasi Könyvtárban mutatták be Kakuk Móni legújabb kisregényét, a Szó sem lehet róla című kötetet, amely mind témaválasztásában, mind hangvételében élesen eltér a szerző korábbi műveitől. A mindössze néhány napja megjelent könyv egy fiktív kisvárosban játszódik, mégis sokaknak ismerős kérdéseket vet fel a vidéki sajtó működéséről, az öncenzúráról, valamint az egyéni és közösségi felelősségről. A könyvbemutatón Molnárné Pető Beáta köszöntötte a közönséget, az írót és beszélgetőpartnerét, Hegedűs Évát, aki több városból is ismeri a helyi újságírás mindennapjait.
Szarvasi és alföldi gyökerek
Elöljáróban szó esett Kakuk Móni személyes kötődéséről Szarvashoz, Békésszentandráshoz, a Körös-vidékhez v alamint Mezőtúrhoz, a Berettyó-parthoz. A szerző beszélt gyerekkoráról, a természet közelségéről, a vízparti tájról, amely nemcsak az életében, hanem az írásaiban is visszatérő motívum. Mint elmondta, a természet képei sokszor ösztönösen jelennek meg szövegeiben – legyen szó versről vagy prózáról.
Meglepő pillanat volt, amikor egy gyermekkori, harmadik osztályos meseírás került elő, amelyet egykori tanára őrzött meg. A történet már ekkor árulkodott az állatok és a mesék iránti érzékenységről – arról az alkotói hangról, amely most, évtizedekkel később újra erőteljesen megszólal.
Egy kisvárosi újságíró belső monológja
A Szó sem lehet róla főszereplője Sebes Lotti, egy ambiciózus, fiatal újságírónő, aki egy fiktív kisváros önkormányzati lapjánál dolgozik. A regény szinte végig belső monológ formájában halad, kevés párbeszéddel, annál több dilemmával.
A történet nem leleplező oknyomozás, hanem egy lelki folyamat rajza: hogyan simul bele valaki fokozatosan egy rendszerbe, amelyben „így szokás”, „ezt nem írjuk meg”, „most nincs hely a hasábban”. A könyv egyik legnagyobb ereje, hogy nem egyértelmű gonoszokat mutat fel, hanem hétköznapi helyzeteket, apró döntéseket – és azok következményeit.
A beszélgetés során a szerző hangsúlyozta: a regény fikció, de számos eleme valós tapasztalatokból, más újságírók elbeszéléseiből és szakirodalomból építkezik. A könyvben megjelenő tragikus esemény – egy infrastruktúrahiba miatti halálos baleset – kitalált, mégis pontosan arra mutat rá, milyen következményei lehetnek a hallgatásnak.
Szerelem, ellenpont és morális tükrök
Sebes Lotti történetében fontos szerepet kap Márki Vendel alakja, aki a regényben az ellenpontot képviseli: azt az embert, aki kimondja, amit gondol, és vállalja ennek következményeit is. Az ő mondata – „te egy propagandista vagy” – az egyik legerősebb pillanat a könyvben, mert Lotti ekkor szembesül először azzal, hogyan láthatják mások a munkáját.
A regényben megjelenő versek – naplószerű betétekként – tovább mélyítik a főszereplő belső válságát. Az egyik felolvasott részlet a sajtószabadság, a közösségi média és az algoritmusok által torzított nyilvánosság kérdését járta körül, komor, mégis gondolatébresztő módon.
Miért nem „happy end”?
A szerző elárulta: a regénynek létezik egy alternatív, pozitívabb befejezése is, amelyet megírt, majd végül elvetett. Olvasói visszajelzések és saját alkotói megérzése alapján úgy érezte, a történet igazsága a jelenlegi, nehezebb végkifejletben rejlik. „Nem vidám, de őszinte” – fogalmazott.
A bemutatón elhangzott kritikai visszajelzés szerint a Szó sem lehet róla merész, megható és rendhagyó könyv, amely görbe tükröt tart nemcsak a médiának, hanem a társadalom egészének is. Egy olyan országban, ahol a párbeszéd egyre nehezebb, különösen fontos, hogy megszülessenek ilyen művek.
Kakukk Móni könyve nem ad kész válaszokat, de kérdez – és talán ez ma a legfontosabb. A Szó sem lehet róla arra emlékeztet: a szavaknak súlyuk van, a hallgatásnak pedig ára.
Tatai László – Szarvasi Ujság
