Newjság
Békésszentandrás idén is méltó módon emlékezett meg a magyar szabadság hőséről, II. Rákóczi Ferencről és a kuruc eszme továbbéléséről. A helyi ünnepségen Hévizi Róbert, a Békésszentandrási Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület elnöke mondott ünnepi beszédet, amelyben nemcsak az országos eseményeket, hanem a település történelmének egyik legfontosabb fejezetét, az 1735-ös szentandrási parasztfelkelést is felidézte.
Kik voltak a kurucok?
Hévizi Róbert beszédében hangsúlyozta, hogy a kurucok nem uralkodók, hanem a „nemzet fiai” voltak. Elszegényedett nemesek, hajduk, végvári vitézek és egyszerű parasztok fogtak össze a 17-18. század fordulóján, akiket a szabadságvágy és a haza iránti hűség kötött össze. Az idegen elnyomás és a rendi jogok csorbítása ellen II. Rákóczi Ferenc zászlaja alatt vonultak hadba 1703-ban.
A szabadságharc legfontosabb állomásai
Az ünnepi beszéd felidézte a Rákóczi-szabadságharc meghatározó pillanatait:
- 1703: A felkelés kezdete és az önálló magyar államszervezet kiépülése.
- 1705: A szécsényi országgyűlés, ahol Rákóczit vezérlő fejedelemmé választották.
- 1707: Az ónodi országgyűlés és a Habsburg-ház trónfosztása.
- 1708: A döntő trencséni vereség.
- 1711: A szatmári béke, amely ugyan nem hozott teljes függetlenséget, de enyhített az elnyomáson.
A szentandrási kapcsolat: A Péró-féle lázadás
Békésszentandrás számára a kuruc hagyomány különösen fontos, hiszen itt zajlott 1735-ben a híres Péró-féle lázadás. Hévizi Róbert kiemelte: a szatmári béke után több mint két évtizeddel a nép szívében még mindig élt a szabadságvágy.
Április 27-én a Gödény-halmon bontottak zászlót a lázadók, akik Rákóczira tettek esküt. Ez a megmozdulás volt a kuruc hagyomány egyenes folytatása, bizonyítva, hogy a magyar nép nem törődött bele az igazságtalanságba és a súlyos terhekbe.
Bátorság, hűség, kitartás
A beszéd zárásaként az egyesület elnöke rávilágított, hogy Rákóczi és a kurucok öröksége ma is aktuális. Az ünnepség résztvevői fejet hajtottak a hősök előtt, majd a megemlékezés koszorúzással és egy közös fotó elkészítésével zárult.
„A szabadság nem magától értetődő, azért mindig tenni, s ha kell, áldozni kell” – hangzott el a beszédben, emlékeztetve a jelenlévőket a múlt hősinek erkölcsi tartására.
