Newjság
Majd negyedszázada játszott megyei első osztálynál magasabb szinten a Szarvasi FC 1905. Úgy nézett ki, az idén összeállnak a csillagok, megnyerték a megyei bajnokságot, mégis bizonytalan a csapat jövője. Miközben a szurkolók és a játékosok a szintlépésről álmodnak, a klubvezetésnek a nyers számokkal és a kiürült kasszával kell szembenéznie. Hétfőn dől el: vállalják-e az NB III-as indulást.
Szarvason a labdarúgás nem csupán egy sport, hanem közösségépítő erő. Ezt bizonyítja az a 150-160 gyermek, aki a klub utánpótlásrendszerében nevelkedik, és az a szakmai munka, amely során minden korosztály mellett két szakképzett edző pallérozza a tehetségeket. Az iskolai fociprogram és az óvodai integráció révén a városban egyedülálló piramis épült fel. A piramis csúcsán pedig ott a felnőtt csapat, amely idén magabiztosan hódította el a megyei bajnoki címet.
A siker örömébe azonban némi üröm vegyül. A klubot az idei bajnoki idényben támogató főszponzor távoztával tátongó űr keletkezett a költségvetésben. Bár Szarvas Város Önkormányzata példás módon a csapat mellé állt, és két részletben folyósítandó támogatást szavazott meg, ám ez az összeg még a megye I. szintű működéshez is szűkös, nemhogy a szintlépéshez.
„A szív vinne előre mindenkit, de nem szabad, hogy a szív megelőzze az észt” – fogalmazott a klub jelenlegi helyzetről Bencze Sándor, a klub elnöke. Az NB III ugyanis nemcsak szakmai, hanem komoly anyagi ugrást is jelentene. A távolabbi helyszínek, a nagyobb utazási költségek és az előírt étkeztetési protokoll több milliós plusz terhet róna az egyesületre. Bár az MLSZ támogatja az indulókat, ezt az összeget csak utófinanszírozás keretében kapják meg a csapatok – a Szarvasi FC 1905-nek tehát olyan pénzt kellene előre elköltenie, ami jelenleg nem áll rendelkezésre.
A jövő záloga mégis a felnőtt csapat maradhat. A legutóbbi mérkőzésen is bizonyítottak a 17 éves saját nevelésű fiatalok, akik előtt a harmadosztályú szereplés jelenthetné a valódi motivációt. Ha nincs NB III, félő, hogy a legígéretesebb tehetségek elhagyják Szarvast, és a klub korábbi befektetése kárba vész, jelentette ki Bencze Sándor.
A megoldás – az együtt sírunk, együtt nevetünk jegyében – egy széleskörű összefogás lehetne, aminek megvalósításához igyekeznek megnyerni a városban működő nagyvállalatokat a sportág támogatására. Mindezek mellet a vezetés számba veszi, kik azok az idegenben játszó szarvasi labdarúgók, akiket haza tudnának csábítani, illetve tudnának-e egy nagyobb csapat fiókcsapataként működni, ami szakmai és anyagi könnyebbséget is jelentene.
A döntés pillanata rögtön itt van: az elnökség hétfőn ül össze, hogy mérlegelje a kockázatokat és a lehetőségeket. A kérdés egyszerű, mégis húsbavágó: elég-e a bajnoki arany és a szurkolói szeretet ahhoz, hogy Szarvas újra felkerüljön a magyar futball országos térképére?
