Newjság
Minden év május utolsó vasárnapján országszerte megállunk egy pillanatra, hogy fejet hajtsunk azok előtt, akik életüket áldozták a magyar szabadságért és a hazáért. Békésszentandráson a hősök napja különleges jelentőséggel bír, hiszen a település közössége mély tisztelettel ápolja elesett katonái emlékét.
A hősök napja története és a 1924-es törvény
A hősök napja hivatalos megünneplését az 1924. évi XIV. törvény rendelte el. Ez a jogszabály kötelezte a településeket, hogy méltó módon emlékezzenek meg az első világháború borzalmaiban odaveszett hősökről, és emlékhelyeket hozzanak létre számukra.
Hévizi Róbert, a Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület elnöke ünnepi beszédében kiemelte: a szentandrásiakat már a „nagy háború” ideje alatt foglalkoztatta a gondolat, hogy emlékfalat állítsanak azoknak, akik nem tértek haza a frontról.
A békésszentandrási Hősök szobra: Berán Lajos alkotása
A település központjában álló impozáns emlékmű nem csupán egy szobor, hanem a helyi összefogás jelképe. Az alkotást az akkori kor neves szobrászművésze és érmekészítője, Berán Lajos készítette.
Az emlékmű történetének érdekességei:
- Önzetlen támogatás: A helyi gazdák és földesurak anyagilag is támogatták a szobor felállítását.
- Ünnepélyes átadás: 1928. május 28-án, pünkösdvasárnap József főherceg jelenlétében avatták fel.
- Változó tervek: Eredetileg csak egy emlékfalat terveztek, de az elesettek növekvő száma miatt végül egy monumentálisabb szobor mellett döntöttek.
Tiltástól az újjászületésig: 1946 és 1990 között
A második világháború után a politikai rendszer változása miatt a hősök napja háttérbe szorult. 1946-tól kezdődően az új hatalom eltörölte az ünnepet, és évtizedekig nem tartották fontosnak a nemzeti hősök hivatalos tiszteletét.
A rendszerváltás közeledtével, 1989-ben indultak meg az első szerveződések, majd 1990-ben már hivatalosan is megemlékezhetett a falu. Végül 2001-ben emelték ismét hivatalos állami emléknap rangjára ezt a napot.
Miért emlékezünk ma is?
Békésszentandrás számára a két világháború veszteségei fájdalmasak: majdnem 500 helyi lakos áldozta életét a harcokban. Ez a hatalmas szám nemcsak statisztika, hanem kettétört családok, apa nélkül maradt gyermekek és helytállásra kényszerült anyák története is.
Hévizi Róbert emlékeztetett: a múltba tekintés célja a jövő építése. Az ősök áldozatkészsége alapozza meg azt a békét és biztonságot, amelyben ma élhetünk. Az ünnepség záró üzenete egyértelmű: a háború helyett a békés alkotómunkára és a település előrehaladására kell törekednünk.
Tisztelet a hősöknek!
