Newjság
Június 28-án, a Déryné Társulat hozta el Szarvasra, a Vízi Színház színpadára Carlo Goldoni Chioggiai csetepaté című vígjátékát, Tapasztó Ernő rendezésében.
Az előadás XV. Nyári Fesztivál 2. versenyprogramja. (Az első a Hamupipőke volt.)
2014-ben, a Békéscsabai Jókai Színház előadásában már járt Szarvason a darab, Kiss József rendezésében, fantasztikus szereposztással és játékkal. Sőt, 2019-ben a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előadásában is láthatta a vízi színház közönsége. Ami párhuzam ez utóbbi és a vasárnap esti előadásban, hogy Tarpai Viktória a 2019-es előadásban Checca szerepét alakította, este Pasqua asszony szerepében lépett színpadra.
Szarvas szempontjából azonban a kuriózum az volt, hogy hosszú évek után a Vízi Színház színpadára lépett Lapis Erika, aki ahogy fogalmazott: „Szarvas különleges helyet foglal el a szívemben, hiszen az otthonom, ezért itt játszani számomra semmihez sem fogható élmény.”
A Chioggiai csetepatét új feldolgozásban láthattuk, hiszen a csipke készítő asszonyok helyett a hölgyek Pizzériában dolgoztak és tűsarkú cipőben közlekedtek, a férfiak itt is halászok. A téma, a félreértések sorozata itt is, a szerelem, a pletyka. A főszereplő a pizza tészta, amely az előadás végére „beterítette” a színpadot és a tök, ebben az előadásban fagyiként jelent meg.
Goldoni vígjátéka olasz, hangos, vidám, tele szenvedéllyel. Az előadás egyik érdeme volt, hogy Unger Balázs nem csak zenei vezető volt, hanem zenésztársaival élőben kísérték a színészeket. Mert, amikor már nem voltak szavak dalra fakadtak Chioggia hölgyei és urai.
A színművészek számára nem igen volt szünet – hiszen az előadás egyben ment le – mindannyian energikusan voltak színpadon. Olaszosan hangosan, vehemensen játszották szerepüket.
Lapis Erikának fontos volt a hazai közönség, de igazából a tűzről pattant Libera megformálásában teljesen természetes alakítást láthattunk, ráadásul énekhangját is megcsillogtathatta. Libera vidám, mosolygós, temperamentumos, tettre kész nő, akit Lapis Erika tökéletesen alakított!
Természetesen játszótársai is nagyon jó alakításokkal formálták meg a vidám, hangos olasz falu lakosait. Szereplők és kapcsolódásaik: Toni (halászbárka tulajdonos) Ivaskovics Viktor, Pasqua asszony (Toni felesége) Tarpai Viktória, Lucietta (Toni húga) Ladács Fanni e.h., Beppe (Toni öccse) Janka Barnabás, Titta-Nane Vajda Zoltán Richárd e.h., Fortunato (halász) Kaszás Mihály, Libera (Fortunato felesége) Lapis Erika, Orsetta (Libera húga) Kertész Nóra e.h, Checca (Libera másik húga) Ábrahám Kíra e.h., Toffoló (matróz) Sütő András, Vincenzo Hostyinszki: Máté e.h., Isidoro (főbíró) Dányi Krisztián.
Dramaturg: Sényi Fanni, jelmez: Papp Janó, díszlet- és bábterveztő: Tyler Szonja, bábkészítő: Lányi Lilla, koreográfus: Györfi Csaba, zenei vezető: Unger Balázs.
„Goldoni klasszikusa szenvedélyes, sodró, és ízig-vérig olasz. Itt az emberek nem szégyellik az érzéseiket: kiabálva, csókolva, kacagva, balhézva élik az életet. Mediterrán temperamentum, csípős női nyelv, szívből jövő káosz és felszabadító nevetés – ez a vígjáték olyan, mint egy olasz családi ebéd hangos, fűszeres, néha repül valami, de a végén mindenki jóllakik – főleg nevetésből.
Egyszer mindenkinek el kell mennie Chioggiába. Legalább egy estére. Hogy férjet talál-e, azt nem ígérjük. De hogy nevetni fog, az biztos.” – olvasható a szinopszisban. És igen, éppen ezt az életérzést láttuk a színpadon.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
