Tatai László
Szarvas egyik kiemelkedő művészegyéniségére, Melis György operaénekesre emlékeztek azon a koncerten, amelynek a Tessedik Sámuel Múzeum díszterme – a régi gimnázium épülete – adott otthont. A rendezvényen Vajda Tamás múzeumigazgató köszöntötte a közönséget és a fellépőket, majd Clementis Tamás, operaénekes emlékezett atyai jóbarátjára, születésének 103. halálának 17. évfordulója alkalmából. Elmondta, hogy különös jelentősége van annak, hogy az emlékestet abban az intézményben tarthatják meg, amely egykor a művész életútjának fontos színtere volt, amint az is, hogy Melis György számára Szarvas mindvégig szívügy maradt. Bár pályája az Operaházhoz és rangos hazai, valamint külföldi fellépésekhez kötötte, soha nem felejtette el, honnan indult. Külön hálával emlékezett azokra, akik segítették zenei tanulmányai megkezdésében, és akik hozzájárultak ahhoz, hogy a Zeneakadémián folytathassa útját.
A megemlékezésben Clementis Tamás felidézte a művész szarvasi visszatéréseinek történetét is. A közönség hallhatott arról, hogy hosszabb kihagyás után miként sikerült ismét kapcsolatot teremteni vele, és hogyan alakult ki az a baráti, bizalmi viszony, amelynek köszönhetően később rendszeresen fellépett szülővárosában. Nevéhez számos helyi ünnepi alkalom, jubileumi koncert és közösségi emlék kapcsolódik.
A műsorban Clementis Tamás mellett Tatai Nóra operaénekes énekelt valamint Bartal László az Operaház karnagya zongorázott. Az összeállításban olyan darabok kaptak helyet, amelyek több ponton is kapcsolódtak Melis György művészi örökségéhez. Felcsendültek részletek Schubert Téli utazás című dalciklusából, amelynek magyar nyelvű változatát egykor ő énekelte elsőként Magyarországon, volt Mozart-blokk, s egyéb áriák, duettek, az operairodalom legkiválóbb szerzőitől.
Az emlékest nemcsak koncert, hanem közösségi tiszteletadás is volt: alkalom arra, hogy a város újra felidézze egykori díszpolgárának emberi és művészi nagyságát. A rendezvény végén a résztvevők koszorúzással is kifejezhették tiszteletüket Melis György szarvasi szobránál.
***
Clementis Tamás története arról, hogy mitől sértődött meg, és hogyan sikerült megbékíteni Melis Györgyöt
Először 1969-ben érkezett Szarvasra koncertezni Melis György. Ez már önmagában is érdekes, mert egy akkoriban kezdő énekesnő is vele tartott: Marton Éva. Itt énekelt vele, aki abban az időben még pályája elején járt, később nagyon sokat szerepeltek együtt – nemcsak itthon, hanem a világ nagy színpadain is. Ezután azonban hosszú-hosszú szünet következett.
És ezt azért szeretném elmesélni, mert ez egy olyan történet, amit nem mindenki ismer: hogy tulajdonképpen mi is volt ennek a nagy kihagyásnak az oka.
Nagyon szerette a szülővárosát, a Holt-Körös partján volt egy telke, és szeretett volna oda egy szép kis házat építeni. Már-már minden készen állt, ám néhány négyzetméteren, illetve pár méteren múlt az egész, és végül nem kapta meg az engedélyt. Erre aztán – ahogy az már lenni szokott – megsértődött, és határozottan kijelentette, hogy többet nem jön Szarvasra. Ez bizony jó pár évig, ha nem 10–15 évig így is maradt.
Később a városi tanács elnöke az egyik kollégájával elment hozzá Budapestre, előre be is jelentkeztek, hogy szeretnének vele beszélni. Fogadta ugyan őket, de csak az előszobáig jutottak, a nappaliba már nem. Próbálták szépen kérlelni, hogy jöjjön el újra fellépni Szarvasra, de kerek elutasításban volt részük. Vagyis a jég ekkor még egyáltalán nem tört meg.
Aztán eltelt megint egy kis idő, és végül Mótyán Tibor – akit itt mindannyian jól ismerünk – törte meg a jeget, és neki köszönhetően tért vissza újra Melis György Szarvasra. Hogy történt mindez? Mótyán Tibor szomszédja volt Zsuzsi néni, aki Melis György testvére volt. Ő mondta Tibornak, hogy ha felhívják Gyurkát, akkor nehogy azt mondják, hogy a városi tanácstól keresik, mert akkor azonnal leteszi a telefont. Inkább mondják azt, hogy az evangélikus templom részéről keresik. Tibor fel is hívta, és bemutatkozott az evangélikus templom nevében – egyébként akkoriban jegyző volt, helyettes jegyző –, és elmondta, hogy szeretne vele beszélni. Ez már afféle jó belépőnek bizonyult, sőt kifejezetten kedvező hangulatot teremtett. Megbeszéltek egy találkozót, Melis György fogadta is őt budai, gyönyörű házában, és ettől kezdve elindult közöttük egy hosszú, évtizedeken át tartó barátság. Ráadásul amikor Tibor átváltott tótra, akkor aztán minden ment a maga útján, hiszen Tibor is beszéli a nyelvet, a Mesternek pedig ez volt az anyanyelve. Így aztán tényleg megtört a jég. Voltaképpen Tibornak köszönhetjük, hogy Melis György újra visszatért Szarvasra, és attól kezdve egészen a haláláig – még nyolcvan év fölött is – rendszeresen adott koncertet Szarvason.
