A Ruzicskay Alkotóház idén 21. alkalommal nyitotta meg kapuit a képzőművészet szerelmesei előtt. Korbely István festőművész, a tábor alapítója elmondta, hogyan vált a kis létszámú kezdeményezésből egy inspiráló közösségi élménnyé a szarvasi tábor, és miért elengedhetetlen a rajztudás a festészet alapjaihoz.
A festészet nem csupán színek kavalkádja, hanem egy mélyebb látásmód elsajátítása – vallja Korbely István. A művész több évtizedes szakmai tapasztalattal a háta mögött hozta létre a Ruzicskay Alkotótábort, amely mára a régió egyik meghatározó művészeti eseményévé vált.
Az indulástól a 21. évfordulóig
A tábor gyökerei a 90-es évek végére nyúlnak vissza. Korbely István kezdeti motivációja az volt, hogy segítsen az amatőr alkotókon, akik bár tele voltak lelkesedéssel, hiányoztak belőlük a technikai alapok. „Sokan tanácstalanok voltak, nem tudták, hogyan kell elkezdeni a festészetet, mire érdemes festeni, vagy hogyan kell alapozni” – emlékszik vissza a kezdetekre a festőművész.
A Ruzicskay Alkotóházban induló kis csoport az évek során egy nagy, országos közösséggé nőtte ki magát, ahol a tudásátadás szájról szájra terjedt. Bár a résztvevők jönnek-mennek, a tábor szellemisége megmaradt: egy védett közeg, ahol a hétköznapokból kiszakadva mindenki a saját útját járhatja.
Miért nem elég csak festeni? – Az idei tematika
Sokan úgy tartják, hogy a festészet független a rajztudástól, de Korbely István határozottan cáfolja ezt a városi legendát. A 21. tábor központi témája az emberábrázolás és a rajzi alapok elmélyítése volt.
„A festészet a rajztudásból táplálkozik” – hangsúlyozza a mester. A tábor során a résztvevők nem csupán technikai tudást kapnak, hanem megtanulják „másként látni a világot”. A cél nem a mechanikus másolás, hanem a tárgyak, az emberi test vagy egy csendélet mögé látás, ami elengedhetetlen a hiteles alkotói folyamathoz.
Önfejlesztés és közösségi erő
A tábor egyik legfontosabb célkitűzése az önbizalom erősítése. Korbely István szerint a legnagyobb akadályt gyakran az önbizalomhiány jelenti: a résztvevők félnek a többiek ítéletétől.
„Ez egy olyan közösség, ahol nem azt nézik, ki mennyire képzett, hanem mindenki a saját dolgával van elfoglalva” – mondja a vezető. A visszajáró alkotók személyiségfejlődése látványos, de a művész hozzáteszi: a fejlődés kulcsa a folyamatos gyakorlás. Mivel a legtöbben hobbiból alkotnak, a tábor egyfajta „szent hét” számukra, amikor kizárólag a kreativitásé a főszerep.
Művészet és menedzsment: A Korbely-stílus
Korbe István munkásságát ma már nemzetközi szinten is jegyzik. A művész 40 éves pályafutása alatt számos stíluson keresztül vezetett az útja – Klimt dekorativitásától kezdve az impresszionizmuson át a modern gesztusfestészetig. A festő szerint egy alkotó számára felszabadító érzés, ha a szakmai menedzsment – ahogy az ő esetében is – leveszi a válláról az üzleti döntések terhét. „A művészet egy szakma, de az üzleti élet egy másik. Nagyon ritka, hogy valaki mindkettőben otthon legyen” – teszi hozzá.

