Newjság
Pénteken este ismét a VíziSzín szervezőcsapata vette át a Szarvasi Vízi Színház műsorainak prezentálását, és egy nagyon ütős darabbal kezdte meg a nyári színházi előadások „második felvonását”. Az Erkel Színház hozta el Szarvasra Vajda Katalin Anconai szerelmesek című zenés komédiáját Cseke Péter rendezésében, Szabó Borbála dramaturgiájával. Az előadás a Nyári Fesztivál 6. versenyprogramja.
Ancona pici főtere, ahol Don Tomato (Járai Máté) a már nem fiatal amorozo él lányával a dadogós Luciával (Péntek Fanni) és házvezetőnőjével Dorinával (Lévay Viktória). Lucia beleszeret Luigi del Soroba (Braga Nikita), a vándormuzsikusba, aki szintén dadog, de apja Giovanninak (Kovács Lehel), a cukrásznak ígérte, aki a téren lévő kávézó tulajdonosa. A tér másik oldalán egy panzió áll, tulajdonosa Agnese (Náray Erika) szerelmes Don Tomatoba, de a házvezetőnő is gyengéd érzelmeket táplál a csapodár férfi iránt. Azonban a Szívtipró, már minden érzését Viktóriára (Kovács Panka), a magyar lány meghódítására fordítja, aki Agnese panziójában lakik. Megérkezik Lucrezio (Fehér Tibor), a kóbor milliomos, aki elveszett szerelmét siratja. Don Tomato úgy érzi, Lucrezio jobb férje lenne a lányának, mint Giovanni… Ám Lucia mindent elkövet, hogy Luigi legyen a férje, akivel beszélgetve egyikük sem dadog! – „Mi ez, ha nem szerelem?” – teszi fel a kérdést Dorina vagy Agnese beszélgetésük folyamán. Végül megérkezik Giovanni húga, Drusilla (Vágó Bernadett), így együtt a vidám társaság, hogy a sok kavarodás után fény derüljön mindenre, némi meglepetést is okozva elsősorban a kis társaságnak, és örömöt, mosolyt a nézőknek.
A teltházas nézőközönség bravúros előadást látott! Minden színművész örömjátékot játszott, ami érezhető volt. Három művészt emelnék ki. Elsősorban Járai Mátét, aki egyszerűen mesteri alakítással mutatta meg, milyen a penge élén táncolni. Nem átbillenni egy pillanatra sem. Járai Máté játékában az is jó, hogy mindig érezni, számára is öröm a játék. De ugyanezt éreztem Náray Erika és Kovács Lehel játékában. Náray Erika lenyűgözően mutatta meg a magányos, szerelmes nő „harcát”. Játéka tökéletes! Kovács Lehelt, bár többször láttam színpadon, nem emlékszem, hogy bármikor ennyire felszabadultan mókázott, (valószínű csak komoly előadásokban láttam). Számomra nagyon kellemes meglepetés volt, ez az oldala is. Jó színésznek tartottam, de most rácsodálkoztam briliáns, felszabadult játékára! Természetesen minden fellépő művész ezerszázalékon égett és játszott!
Nagyon tetszett – és ez Cseke Péter rendező érdeme –, hogy nem volt tánckar, a színészek maguk alkották a tánckart, ettől sokkal személyesebb, őszintébb volt az előadás. Egyszerűen tökéletes volt! (A koreográfus Markovics Emese). Az egész előadáson érződött a csapatszellem, „a mindenki egyért, egy mindenkiért”. A két és félórás előadás minden másodperce különlegesen megkomponált, kiválóan rendezett, remek színészi játékokkal előadott előadás volt. Nagyon szép látványvilággal (díszlet Rákay Tamás, jelmez Kovács Yvette Alida, a világítás Madarász „Madár” János munkája).
A zene fontos volt az előadás folyamán, a zenei vezető Károly Kati, zeni munkatárs Juhász Levente, hangszerelés Nagy Nándor munkáját dicsérte. A dalokhoz Fábri Péter dalszövegeit használták. A rendező asszisztensei Lenchés Márton és Sirkó Anna voltak.
Profi előadást láthatott a szarvasi közönség, az olasz dalok – számomra legalábbis – léleksimogatóak. Bár már láttam két másik feldolgozásban a darabot (azok is szenzációs előadások voltak! /Jókai Színház, József Attila Színház), az egyik kedvenc olasz dalom a múltból nem volt benne egyikben sem. Ez Bobby Solo Una lacrima sul visio (Egy könnycsepp az arcodon). Most Járai Máté előadásában szólalt meg, – meglepően –, teljesen más értelmezésben és szöveggel, de tökéletesen illetett a színpadi szituációhoz. (Köszönöm!!!)
A közönségnek is nagyon tetszett, hiszen álló tapssal – stading ovationnal – köszönte meg az előadást a művészeknek! Nagyon szép este volt!
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
