Tatai László
Kilenc év szolgálat után búcsúzott a szarvasi újtemplomi gyülekezettől Zahorecz Pál
A keresztelés, az ifjúsági szolgálat, a gyülekezeti hálaadás és a személyes búcsú pillanatai egyszerre határozták meg azt az istentiszteletet, amelyen a szarvasi újtemplomi közösség kilenc év után köszönt el lelkészétől, Zahorecz Páltól. Az augusztus 2-iki alkalom nem csupán egy szolgálati időszak lezárása volt, hanem annak összegzése is, hogyan épül egy közösség a tanítás, az imádság, a személyes kapcsolatok és a közös emlékek mentén.
Különleges hangulatú, több szempontból is ünnepi istentiszteletre gyűlt össze a szarvasi újtemplomi gyülekezet. Az istentisztelet egyszerre kapcsolódott a gyülekezet megszokott vasárnapi rendjéhez, a gyermek- és ifjúsági szolgálathoz, egy kereszteléshez, valamint egy fontos személyes és közösségi mérföldkőhöz: a lelkész kilenc év után búcsúzott el a helyi szolgálattól, hogy Hódmezővásárhelyen folytassa munkáját.
Az istentisztelet elején a gyülekezeti hirdetések között elhangzottak az előző időszak adományai, a következő vasárnapi alkalom rendje, valamint a nyári gyermektáborhoz kapcsolódó köszönetnyilvánítások is. A nagy melegre való tekintettel a jelenlévők figyelmét több vízvételi pontra is felhívták, jelezve, hogy a szervezők a gyakorlati körülményekre is figyeltek. A köszöntésekben a gyülekezeti tagok mellett a városból érkező vendégek, az önkormányzat képviselői, az országgyűlési képviselő, intézményvezetők, fiatalok és családok is megszólítást kaptak.
Az istentisztelet kereszteléssel kezdődött. A szertartás során a jelenlévők egy kisgyermekért, Marciért adtak hálát, akinek keresztelési igéjeként Ézsaiás próféta könyvéből hangzott el a mondat: „Én nem feledkezem meg te rólad, íme, tenyerembe véstelek téged.” A lelkész a családhoz és a keresztszülőkhöz fordulva a gyermekvállalás, a nevelés és a közösségi felelősség jelentőségéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a keresztszülőség nem pusztán ünnepi szerep, hanem hosszú távú jelenlét: ott lenni a gyermek mellett a növekedés, a kérdések, az első lépések és a későbbi mérföldkövek idején is.
A keresztelés után az istentisztelet a liturgia rendje szerint folytatódott. Az evangéliumi szakasz Lukács evangéliumából hangzott el, majd az igehirdetés alapigéje az Apostolok cselekedeteiből érkezett. Zahorecz Pál Péter apostol alakját állította a középpontba, különösen azt a részletet, amely szerint az első keresztény közösség tagjai kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Ez a négyes hangsúly az egész búcsú visszatérő gondolatává vált.
Az igehirdetés személyes hangvételű, ugyanakkor közösségi érvényű visszatekintéssé formálódott. Felidézte teológuséveinek egyik passiókörúti emlékét, amikor Péter apostol szerepét játszotta, és a próbák, valamint az előadások során több váratlan, humoros helyzet is adódott. A történetek nem öncélú anekdotaként hangzottak el: arra vezettek rá, hogy Péter alakja esendőségével, kételyeivel, hitvallásával és újrakezdésével együtt vált példává számára.
A prédikáció egyik központi üzenete az volt, hogy a keresztény közösség megtartó ereje nem az egyéni teljesítményben, hanem a közös tanításban, az imádságban, a kenyér megtörésében és a kölcsönös hordozásban rejlik. A lelkész az elmúlt kilenc év szolgálatára utalva úgy fogalmazott: sok munka indult el és valósult meg ez idő alatt, és mindezek mögött a gyülekezeti jelenlét, a fiatalok bekapcsolódása, a családok és idősebbek részvétele, valamint a közös hitbeli út állt.
Az istentisztelet ifjúsági jellege is hangsúlyos volt. A nyári gyermektábor résztvevői énekekkel szolgáltak, és Zahorecz Pál külön is utalt arra, hogy a fiatalok a hét során Péter apostol történetével foglalkoztak. A táborhoz kapcsolódó játékos elemek, például a Luther-rózsás, lemosható tetoválások említése oldottabbá tette napjaikat, miközben a közösségi összetartozást is jelezte. Az énekek, a fiatalok jelenléte és a közös imádság azt a folyamatot mutatta meg, amelyben a gyülekezet nemcsak emlékezik, hanem továbbadja saját hagyományait.
A búcsú személyesebb része az istentisztelet végén bontakozott ki. Lázár Zsolt esperes felidézte, hogy Zahorecz Pállal már teológuskorától kapcsolatban állt, és beszélt arról az útról is, amely végül a szarvasi szolgálathoz vezetett. Emlékeztetett a 2017-es érkezésre, a beiktatásra és a közösen megélt gyülekezeti eseményekre. Kiemelte, hogy a lelkész szolgálatának egyik sajátossága a személyesség, a humor és a közvetlen kapcsolatteremtés volt, amely sok helyzetben segített oldani a nehézségeket.
Az esperes beszédében elhangzott, hogy a változás jelentős, és a gyülekezet számára időbe telhet annak megélése, hogy a következő időszak már más rendben folytatódik. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a lényeg változatlan: a közösségnek továbbra is Krisztusra, az imádságra, a szeretetre és a békességre kell figyelnie. A búcsúajándékok között személyes jelentésű tárgyak is szerepeltek, egy hűtőmágnes, egy Rómából hozott emlék és tea, amelyek a kapcsolat folytonosságát és a további szolgálathoz kívánt erőt jelképezték.
Zahorecz Pál válaszában szintén a humor és a hála hangja jelent meg. Felidézte azt a mondatot, amely szerint „mindent meg lehet oldani, mert amit nem lehet megoldani, az megoldhatatlan”, majd egy rövid templomtornyos tréfával is oldotta a búcsú feszültségét. A jelenlévők számára ugyanakkor világos volt, hogy a könnyedebb mondatok mögött egy lezáruló szolgálati szakasz súlya áll. A kilenc év alatt kialakult személyes kapcsolatok, a közös alkalmak, a hittanosokkal és fiatalokkal végzett munka, valamint a gyülekezet egészének kísérése mind részévé váltak a búcsúnak.
Az istentisztelet végén azok, akik nem maradtak az úrvacsorára, a kijáratnál személyesen is elköszönhettek. Az istentiszteleten ugyanis különlegességeként – Zahorecz Pál és Mótyán Tibor szolgálatával – szlovák nyelvű úrvacsoraosztásra is sor került, ami a helyi hagyományokra és a közösség gyökereire utalt. A lelkész korábban maga is jelezte, hogy a szlovák nyelvű rész egyszerre kapcsolódik a gyülekezeti múlthoz, a magyar és szlovák örökséghez, valamint ahhoz a sokrétű szolgálathoz, amely az elmúlt években jellemezte az újtemplomi közösséget.
A búcsúzó istentisztelet így nem egyetlen eseményre épült, hanem több rétegben mutatta meg a gyülekezet életét. A keresztelés a jövőre, a gyermekáldásra és a családok felelősségére irányította a figyelmet. Az ifjúsági szolgálat a közösségi nevelés és a tábori élmények folytatását jelezte. Az igehirdetés a hitbeli alapokra, Péter apostol példáján keresztül az újrakezdésre és a kitartásra mutatott rá. A búcsúbeszédek pedig azt tették láthatóvá, hogy egy lelkészi szolgálat nem csupán intézményi feladat, hanem kapcsolatok, közös történetek és kölcsönös megerősítések hálózata is.
***
Amint azt Lázár Zsolt közösségi oldalának bejegyzéséből is tudhatjuk, az Újtemplom lelkésze Magyar-Paulik Enikő lesz, akinek az átadás-átvételt szimbolizáló pillanatában Zahorecz Pál átadta a templom kulcsát Kituljak Eszter gyülekezet felügyelő jelenlétében. Magyar-Paulik Enikő férjével Magyar Tamással együtt viszi tovább a Szarvas-Újtemplomi Evangélikus Egyházközség szolgálatát.
