Newjság
Több mint két évtizede őrzik az egyik legszebb hagyományt Békésszentandráson: a település minden évben kitárja kapuit a moldvai csángó fiatalok előtt. Papp Dezső főszervezővel beszélgettünk a közös történetükről, az identitásmegőrzés mindennapi küzdelmeiről és arról, hogyan kovácsolja össze a közösséget a közös élmény.
Négyszáz fiatal, számtalan sors
A kezdetek óta eltelt több mint húsz esztendő alatt óriási utat tettek meg. Papp Dezső számításai szerint nagyjából 400 moldvai gyermek fordult meg náluk az évek során. A csapat összetétele folyamatosan változik: mindig újabb és újabb falvakból érkeznek a fiatalok, a legelső táborozók pedig ma már felnőttként, kísérőként térnek vissza.
A szervező maga is szívén viseli a sorsukat: majdnem húsz alkalommal járt kint a moldvai falvakban, hogy a saját szemével lássa az ottaniak életét, és közelebbről is megértse a mindennapjaikat.
Gátlásokból büszkeség
A tábor legfontosabb küldetése a nyelvi és kulturális gyökerek ápolása. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a csángó gyerekek sokszor feszélyezve érzik magukat, amikor megszólalnak, mert attól tartanak, az otthonról hozott, szüleiktől tanult nyelvjárásuk nem elég „jó” vagy „helyes”.
Itt viszont megtanulják, hogy nincs mit szégyellniük. A játékos foglalkozásokon túl a családi neveik erdélyi eredetét is kibogozzák, ezzel is erősítve bennük a tudatot: van hova kötődniük, és az őseik kultúrája értékes.
Iskolapad, kézművesség és önfeledt nyár
Az idei, 13 fős csoport napjai is élményekkel telve telnek:
- Délelőtti műhelyek: Meghívott pedagógusok segítségével csiszolgatják a magyar nyelvtudásukat. A kézműves foglalkozásokon táskákra préseltek virágmintákat a Szarvasi Múzeumban, a könyvtárban pedig kis facserepeket és ládikákat festenek – természetesen Nagy-Magyarország és Moldva jelképeivel.
- Délutáni feltöltődés: A tanulás után jöhet a jól megérdemelt pihenés: foci, csónakázás és csobbanás a strandon.
- Fellépések és utazás: A fiatalok rendszeresen színpadra lépnek, idén a Jászberényi Csángó Fesztiválon és Bugacon mutathatják meg tudásukat, de korábban megfordultak már Ópusztaszeren, Békéscsabán és Kondoroson is.
Zene, tánc és hazatérés
A néptánc és az ének a csángó életérzés szerves része. Bár az otthoni, román nyelvű iskolákban a magyarórákat gyakran csak a tanítási nap legvégére szorítják be, a közösségi alkalmakon és lakodalmakban belenevelkednek a saját kultúrájukba. A táborba elkísérte őket két táncoktatójuk is, így az esti táncházakban már teljes természetességgel ropják.
A fiatalok vasárnap éjszaka, az utakat már csendesebben szelve indulnak haza – tarsolyukban rengeteg új barátsággal, saját készítésű emlékkel és azzal az útravalóval, hogy Békésszentandráson mindig nyitott kapuk várják őket.
