Newjság
Szarvas kultúrájának és művészeti örökségének egyik meghatározó alakjára, Ruzicskay György festőművészre emlékeztek születésének 130. évfordulóján. A Tessedik Sámuel Múzeum és a Ruzicskay Alkotóház közös szervezésében megvalósult jubileumi emlékkiállítás nem csupán a múzeum saját gyűjteményéből válogat, hanem a Városháza és a lakosság által felajánlott, magántulajdonban lévő alkotásokat is bemutatja.
Mérföldkő a szarvasi művészeti életben
A megnyitón Vajda Tamás, a Tessedik Sámuel Múzeum igazgatója köszöntötte a megjelenteket, kiemelve a közösségi összefogás jelentőségét. Mint elmondta, a lakossági felajánlások révén számos olyan műalkotás is felszínre került, amelyről a szakma korábban nem is tudott, így a tárlat a helyiek és az idelátogatók számára egyaránt tartogat újdonságokat.
Hodálik Pál, Szarvas város polgármestere hangsúlyozta, hogy Ruzicskay György munkássága a város szellemi örökségének egyik alappillére. A polgármester bejelentette, hogy a következő esztendőben a városi költségvetésben külön forrást biztosítanak a hatalmas életmű kataszterezésére, feldolgozására, katalógusba rendezésére és a megfelelő kiállítási háttér megteremtésére, hogy a Munkácsy-díjas festőművész öröksége a méltó helyére kerüljön.
Reneszánsz ember és művész a 20. században
A kiállítást Ván Hajnalka művészettörténész rendezte meg, aki beszédében felidézte a művész gyermekkori indíttatását, Párizstól Budapesten át Szarvasig ívelő pályáját, valamint társadalmi szerepvállalását. Ruzicskay nem csupán tehetséges rajzoló és festő volt, hanem igazi reneszánsz alkat: humánus gondolkodó, aki utazásai és alkotóévei során mindig hű maradt elveihez és gyökereihez.
A tárlat központi témája a „látni, utazni, alkotni” motívuma köré épül. A látogatók Szarvas, Budapest, Párizs, Velence és Amszterdam hangulatát megidéző skiccelt képek mellett az alföldi táj, a vízpartok és az emberi sorsok érzékeny ábrázolásait is megtekinthetik.
A család és a helyi közösség emlékei
A rokonság képviseletében Aradi György evangélikus lelkész mondott megható személyes visszaemlékezést. Felidézte a festőművésszel és feleségével, Etelkával való találkozásait, a budapesti Kmetty utcai műteremben és a szarvasi alkotóházban töltött pillanatokat.
Beszédében rávilágított Ruzicskay György kiemelkedő humánumára és bátorságára is: a művész 1944-ben, a második világháború legveszélyesebb napjaiban budapesti műtermének padlásán több mint 20 embert mentett meg a biztos haláltól, amiért megkapta a Világ Igaza kitüntetést.
A család nevében is köszönetét fejezte ki Lestyan-Goda János szobrászművésznek, hogy Ruzicskay György művészi, emberi nagyságát méltó formába öntötte. Az általa alkotott emléktábla e jubileumi évtől Ruzicskay György terézvárosi műteremlakása épületének homlokzatán állít emléket a 130 éve született művésznek.
Az esemény hangulatát Körösparti Ágnes és fia, Körösparti Barnabás zenei előadása emelte, akik Bárdos Lajos műveit adták elő csellón és zongorán.
A kiállításra azért is érdemes ellátogatni, mert azon közösségi gyűjtésből származó, ritkán látható magántulajdonú képek is a falakra kerültek.
A jubileumi emlékév keretében a múzeum tervei szerint hónapról hónapra újabb részleteit mutatják be az életműnek, így érdemes rendszeresen visszatérni a Ruzicskay Alkotóházba.
