A Tessedik Sámuel Múzeum népművészeti motívumokkal gazdagon díszített ruhákat és ékszereket bemutató kiállítása különleges hangulatú programnak adott otthont augusztus 26-án, szerdán délután: a múzeumi tér ezúttal nemcsak tárgyakat, mintákat és hagyományokat mutatott meg, hanem élő tehetségeket is. A kiállításhoz kapcsolódó rendezvényen szarvasi és környékbeli fiatalok léptek közönség elé, bizonyítva, hogy a népi kultúra nem csupán megőrzendő örökség, hanem ma is megszólaló, továbbadható és személyes élménnyé formálható érték.
A programot a múzeum képviseletében Vajda Tamás igazgató nyitotta meg, elmondva, hogy Szarvas városa és környéke bővelkedik fiatal tehetségekben, ezért a nyár folyamán már a második alkalommal rendeznek számukra bemutatkozási lehetőséget. A rendezvény szervezését Mihály Zoltánné Stünci, a múzeum néprajzos munkatársa vállalta, aki a kiállítás korábbi kísérőprogramjaihoz hasonlóan most is olyan eseményt hívott életre, amely egyszerre kínál szórakozást, közösségi élményt és kulturális elmélyülést.
Elsőként Sindel Csanád és Dimák Ádám, a Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola növendékei mutatkoztak be. Mindketten a néptánc iránti elkötelezettségükkel és versenyeredményeikkel hívták fel magukra a figyelmet: Csanád aranysarkantyús minősítéssel és budapesti szerepléssel büszkélkedhet, Ádám pedig több versenyen is aranyminősítést és különdíjat szerzett. Fellépésük alföldi táncokkal indította a műsort, majd később gyimesi és más tájegységi táncok is színesítették a délutánt.
A táncos produkciókat irodalmi és mesemondó előadások követték. A közönség egy fiatal előadót, Jelen Robint ismerte meg, aki óvodás kora óta kötődik az olvasáshoz és az irodalomhoz, rendszeres szereplője iskolai, városi, megyei és országos versenyeknek. A szavaló- és mesemondó versenyeken elért eredményei birtokában ezúttal Mátyás királyról szóló népmesékkel lépett a hallgatóság elé. A „Mátyás király és a száz botütés”, valamint „A cinkotai kántor” című történetek egyszerre idézték meg a népi humor, az igazságosság és a furfang hagyományát.
A műsor egyik bensőséges része a zene és a családi éneklés szerepéről szólt. Kodály Zoltán gondolatait idézve Hegedűs Darida Katka mondta el, hogy a gyermek zenei nevelése már jóval a születés előtt kezdődik. A személyes vallomásból kirajzolódott, miként válhat az éneklés a családi mindennapok részévé: az anyai ének, a ringató foglalkozások, a közös játék és a népdalok olyan közösségi élményt teremtenek, amely egyszerre nevel, kapcsol és megőriz. A dunántúli népdalok előadása ezt az üzenetet tette hallhatóvá a múzeum falai között.
A délután további részében írói és novellista bemutatkozás kapott teret. Urbancsok Anett írásait édesanyja, Urbancsokné Pljesovszki Ildikó olvasta fel, miután lánya pár hónapos kisbabájával érkezett, s rá kellett koncentrálnia. A családi emlékeket, piaci jeleneteket, nagyszülői alakokat és a szarvasi táj különös világát idézték meg a novellák, melyekkel Anett országos megméettetéseken szerepelt eredményesen. A „Piaci portré”, a régi konyha szeretettel teli képei, a Kossuth-sziget titka, illetve a temetői emlékezést felidéző történetek mind arról szóltak, hogy a helyi kultúra nem elvont fogalom: benne él a mozdulatokban, a tárgyakban, az ünnepi ruhában, a kenyér megszegésében, a családi történetekben és a generációk közötti csendes tudásátadásban.
A program erejét éppen ez az összetettség adta. A néptánc, a népdal, a mese, a novella és a személyes vallomás nem egymástól elkülönülő műsorszámokként jelentek meg, hanem ugyanannak a kulturális szövetnek a részeként. A fiatal fellépők teljesítménye mellett az is hangsúlyossá vált, hogy mögöttük családok, tanárok, közösségek és intézmények állnak. A szarvasi tehetségek bemutatkozása így nemcsak sikeres előadássorozat volt, hanem közös ünnep is: annak ünnepe, hogy a hagyomány akkor marad élő, ha vannak, akik megtanulják, elmondják, eléneklik, eltáncolják és továbbadják.
A gazdagon díszített viseletek és ékszerek között megszólaló táncok, dalok és történetek azt üzenték, hogy a hagyomány nem vitrinekbe zárt múlt, hanem mindennap újraalkotható jelen. A fellépők megmutatták, hogy Szarvason van, aki továbbadja, a közönség pedig azt, hogy van kinek továbbadni az örökséget. Mihály Zoltánné végezetül elmondta, hogy további jelentkezők vannak, így biztosan lesznek újabb tehetség-bemutató délutánok a múzeum falai között.
Tatai László – Szarvasi Ujság


