Newjság
Szeptemberben, a tanítási év első péntekje mindig különleges intézményünkben. Ilyenkor a Várkertben szeretettel várjuk a Benkarium rendezvényünkre nagycsoportos óvodásainkat és első osztályosainkat. Ebben az egy órában már benne van valami abból, amitől a Benka több egyszerű iskolánál: a találkozás öröme, a közös élmények, a művészet és a ránk hagyott értékek szeretete.
A Művészeti Alapiskola növendékei a néptánc csodálatos világába kalauzolták el a gyermekeket. Kalotaszegi és dél-alföldi népviseletben mutatták meg nekik a magyar népi kultúra színes és gazdag világát. Szinte lehetetlen volt nem észrevenni, ahogy a gyerekek szeme megakadt egy-egy csillogó flitteren, gyöngyön, színes szoknyán vagy különleges díszítésen. Annyi szépség sűrűsödött össze ezekben a viseletekben, hogy valóban volt mit felfedezni!
És a gyerekek felfedeztek. Kérdeztek, válaszoltak, meséltek arról, amit már tudtak. Jó volt megtapasztalni, hogy a népi kultúra nem ismeretlen számukra, hogy sok-sok apró tudás ott van már bennük. A bemutató így igazi közös élménnyé vált: nem csupán nézték a táncot, hanem részeseivé váltak annak a világnak, amely generációkon át öröklődött ránk.
A délelőtt legszebb pillanata talán mégis az volt, amikor a nézőkből táncosok lettek. Megszólalt a zene, kialakult a kör, és elkezdődött a közös táncház.
Mert a táncház több egyszerű játéknál. A táncban egymásra kell figyelni. Meg kell fogni a másik kezét, meg kell találni a közös ritmust, együtt kell lépni, együtt örülni. És egyszer csak megszületik valami, amit nehéz szavakkal megfogalmazni: a közösség érzése.
Talán éppen ezért olyan fontos számunkra, hogy a gyerekek ne csak halljanak a hagyományokról, hanem át is éljék azokat. Hogy megtapasztalják: amit elődeink ránk bíztak, az nem múzeumba való emlék, hanem ma is élő örökség. Táncolható, énekelhető, megosztható öröm. Olyan kincs, amely akkor marad igazán a miénk, ha továbbadjuk.
A végén pedig minden kis vendégünknek apró ajándékkal kedveskedtünk: egy kis fonalbabával, amelyet a csuklójukra téve hazafelé is magukkal vihettek. Talán még a hazafelé vezető úton is táncoltatták egy kicsit a babájukat, és bízunk benne, hogy vele együtt az élmény is tovább táncolt velük.
Mert szeretnénk, ha a Benkarium nem egyszerűen egy délelőtt emléke lenne. Hanem egy érzés: jó volt itt lenni, jó volt együtt lenni, jó volt felfedezni valami szépet.
Egy kis ízelítő abból, amit a Benka adni szeretne a gyerekeknek: tudást és élményt, hagyományt és nyitottságot, művészetet és közösséget.
A Benka az iskola.
