A személyes emlékezés, az irodalmi részletek és az archív felvételek különleges találkozásává vált az a szarvasi est, amely Szabó Magda író életművét idézte meg Piros Ildikó színművész előadásában, október 9-én délután a Tessedik Sámuel Múzeum nagytermében. A teltház már a kezdés előtt jelezte: az írónő művei és az előadó népszerűsége ma is több nemzedéket szólítanak meg. A rendezvény nem hagyományos irodalomtörténeti előadást kínált, hanem hangokból, történetekből és felolvasásokból épített portrét.

Piros Ildikót Molnárné Pető Beáta és Hodálik Pál polgármester is köszöntötte, elmondva, hogy Szarvas kulturális élete jóval gazdagabb annál, mint amit a várossal kapcsolatos közhelyek sugallnak. Ezt az est közönsége is igazolta. Fiatalok és idősebbek együtt hallgatták a magyar irodalom egyik legtöbbet olvasott alkotójának gondolatait, a róla szóló visszaemlékezéseket, valamint a regényeiből és interjúiból összeállított részleteket.

Az összeállítás középpontjában az emlékezet, a hűség és a hazaszeretet állt. Szabó Magda szavai szerint az ember addig él, amíg őrzik az emlékezetét; az est pedig éppen ennek az emlékezetnek adott közösségi teret. Az elhangzottak megrajzolták Debrecent, a hajdúsági tájat, a családi házat és a szellemi közeget, amely Szabó Magda egész pályáját meghatározta. A hallgatóság előtt egy olyan alkotó képe bontakozott ki, akinek történeteiben a szülőföld nem puszta háttér, hanem erkölcsi iránytű.

Különösen személyessé tették az estet azok az archív megszólalások, amelyekben az írónő gyermekkoráról, szüleiről és férjéről, Szobotka Tiborról beszélt. Humorral mesélte el első találkozásaikat, kapcsolatuk kibontakozását és rendhagyó esküvőjüket, miközben a könnyed történetek mögött mindvégig ott maradt a társ elvesztésének fájdalma. Vallomásai szerint házassága egyszerre volt szerelem, szövetség és szigorú alkotói párbeszéd.

Az est az életmű ismert alakjait is közel hozta. Részletek hangzottak el az Abigél, Az ajtó, a Régimódi történet és a Katalin utca világából. A felidézett történetekben újra és újra ugyanazok a kérdések tértek vissza: hogyan őrizhető meg az emberi méltóság nehéz időkben, mit jelent felelősséget vállalni másokért, és miként válhat a szeretet csendes szolgálata hősiessé. Az Abigél kapcsán elhangzó gondolat szerint a valódi hősök sokszor nem rendkívüli képességekkel rendelkeznek, hanem egyszerűen észrevétlenül vigyáznak másokra.

Az archív interjúk az alkotás műhelytitkaiba is betekintést engedtek. Szabó Magda arról beszélt, hogy az írás nála hosszú, befelé figyelő folyamat: a történet hónapokon át formálódik, a szereplők olykor ellenállnak az eredeti tervnek, az írónak pedig engednie kell a mű belső törvényeinek. Ez a fegyelmezett szabadság, valamint a nyelv iránti rendíthetetlen bizalom tette regényeit nemzetközileg is ismertté.

Az összeállításban szó esett külföldi sikereiről és a francia Femina-díjról is. A világszerte olvasott írónő számára azonban a nemzetközi elismerés sem írta felül a magyar nyelvhez és kultúrához fűződő hűséget. Üzenete világos maradt: a nyelvet nem szabad hagyni elveszni, mert benne őrződik a közösség emlékezete és önazonossága.

A szarvasi rendezvény végére Piros Ildikó előadásában nem csupán egy gazdag írói pálya körvonalai rajzolódtak ki, hanem egy következetes erkölcsi világ is. Szabó Magda műveiben a család, a haza, a hit, a veszteség és a megbocsátás nem elvont fogalmak, hanem mindennapi döntésekben megmutatkozó erők. A közönség egy olyan életművel találkozhatott újra, amely nem kész válaszokat ad, hanem önvizsgálatra hív.

Az irodalmi est után Piros Ildikót körülvették szarvasi rajongói, ajándékokkal kedveskedtek neki, és nem egy fotó is készült a találkozás emlékére.

Tatai László – Szarvasi Ujság