Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján, október 23-án Békésszentandrás is megemlékezett. Ünnepi beszédet Major Attila alpolgármester mondott, majd Nagy Róbert, a Békéscsabai Jókai Színház színésze adott műsort. Az ünnepség az 56-os emlékmű megkoszorúzásával zárult.

„Békésszentandrás története is”

Major Attila a képviselő-testület nevében köszöntötte a megjelenteket. „1956 nemcsak a tankok és a pesti utcák története, hanem a magyar vidék, a mi szűkebb hazánk, Békésszentandrás története is” – mondta. Beszédében Márai Sándor Mennyből az angyal című versét is felidézte, amelyet az író a New York-i emigrációban írt a forradalom híreire.

Az alpolgármester szerint a beszolgáltatásoktól és padlássöprésektől megnyomorított faluban is nagy bátorság kellett ahhoz, hogy az emberek felemeljék a fejüket. Mint mondta, a forradalom napjaiban Békésszentandráson is megalakult a helyi Nemzeti Bizottság, leváltották a tanácsi vezetőket, és kinyilvánították, hogy a település is a szabad Magyarország része kíván lenni.

„Nem fegyverrel a kézben, hanem a józan ész és a morális tartás erejével harcoltak” – fogalmazott. A helyi gazdák, iparosok, pedagógusok és fiatalok összefogtak, hogy megvédjék a falut a káosztól, a lyukas zászló itt is a magasba emelkedett.

A megtorlás és a csend

November 4-e után a megtorlás Békésszentandrást sem kerülte el: voltak, akiket börtönbe zártak vagy meghurcoltak, sokaknak egy életre kettétört a pályája. Évtizedekig csak suttogva, a családi asztal mellett lehetett beszélni arról, mi történt azon az őszön.

„Megőrizni az emlékezetet”

Major Attila szerint a szentandrási ’56-osok azt üzenik, hogy a szabadság nem magától értetődő, minden nap meg kell dolgozni érte, és egy közösség ereje az összetartozásában rejlik. „Nekünk ma nem kell fegyvert fognunk, nem kell tankokkal szembenéznünk. A mi feladatunk sokkal csendesebb, de semmivel sem kisebb: megőrizni az emlékezetet tisztán és csorbítatlanul” – mondta.

Arra kérte a jelenlévőket, adják tovább gyermekeiknek és unokáiknak, hogy nagyszüleik, dédszüleik nem hajtottak fejet a zsarnokságnak. „Őrizzük a lángot, amelyet ők gyújtottak, és vigyázzunk egymásra, vigyázzunk szeretett falunkra!” – zárta beszédét.