
Országjárásunk második állomása Orosháza volt ma.
Itt is a kórház vezetésének beszámolójával kezdtünk, majd bejártuk az intézményt. Megnéztük a sürgősségi osztályt és a belgyógyászatot, és közben sok kollégával volt lehetőségünk személyesen is beszélgetni.
Itt is találkoztam elhivatott orvosokkal, ápolókkal, dolgozókkal, akik nap mint nap helytállnak, és a nehézségek ellenére is teszik a dolgukat. Jó volt látni és érezni ezt az elkötelezettséget.
Orosházán bizony sok a tennivalónk. A kórház helyzetén, a térség egészségügyi ellátásában betöltött szerepén és a szükséges fejlesztéseken még sokat kell együtt dolgoznunk.
Különösen fontos kérdés a szakemberhiány. A dolgozói létszám elégtelensége, az utánpótlás biztosítása és a kollégák megtartása olyan feladatok, amelyekre hosszútávon is megoldást kell találnunk. Mert hiába vannak épületek és eszközök, amiket fejleszteni kell, de a kórház igazi erejét az ott dolgozó emberek adják.
Nekem ezen a látogatáson is nagyon sokat jelentettek a személyes találkozások. A kézfogások, a mosolyok, az őszinte visszajelzések, a kollégákkal folytatott beszélgetések.
Ezekből lehet igazán megérteni, mi működik jól, hol vannak a nehézségek, és min kell változtatnunk.
Sok feladat áll előttünk Orosházán is. A munka itt sem ér véget a látogatással. Sőt, igazából most kezdődik.
Az Orosházi Kórház híre itt olvasható.
