A főzés nem csupán mindennapi feladat: emlékeket őriz, kultúrákat köt össze, és a szeretet kifejezésének is eszköze lehet. Erről szólt a Kalandozás az ízek birodalmában című könyv – Medvegyné Skorka Anna könyve – bemutatója, október 30-án, pénteken a Városi Könyvtárban, ahol a családi konyha történetei mellett külföldi gasztronómiai élmények és különleges fogások is terítékre kerültek. A beszélgetést kóstoló és személyes meglepetés tette teljessé.

A közönséget Molnárné Pető Beáta könyvtárvezető köszöntötte, majd Hegedűs Éva vezette fel a beszélgetést, a bevezetőben idézett gondolatokkal. A szerző – a kérdések nyomán – őszintén beszélt arról, hogy fiatalon egyáltalán nem szeretett főzni, s bár édesanyja szakács volt, ő sokáig a konyha közelébe sem akart menni. A családalapítás után azonban szüksége lett a tudásra: édesanyjától, nagyanyjától és nagynénjétől kérdezte meg még a legegyszerűbb ételek elkészítését is. A kezdeti kudarcokból szintén jutott a közönségnek egy emlékezetes történet: egyszer úgy szűrte le a húslevest, hogy nem tett edényt a szűrő alá. A leves így a lefolyóban végezte.

A kényszerből idővel öröm lett, a főzés mellé pedig a sütés szeretete is társult. Az első kapaszkodót az édesanyjától gyűjtött, spirálfüzetbe lejegyzett receptek jelentették; később olvasással, videókkal és saját próbálkozásokkal bővítette tudását. Korábbi gasztronómiai könyve, a Három nemzedék alföldi konyhája a családi örökségre épült. Az új kötet ennél tágabb világot nyit meg.

A szerző elmondása szerint eddig harminchét országban járt, és utazásain igyekezett mindenütt megismerni a helyi ételeket. Könyvét ezért nem pusztán receptgyűjteménynek, hanem ismeretterjesztő kiadványnak is szánta: a fogások mellett elkészítésük és fogyasztásuk helyi szokásairól is mesél. A beszélgetésben az olasz focaccia, a görög ételek, a polipsaláta, az angol fish and chips és a skót haggis egyaránt szóba került. Nem állította, hogy valamennyit maga is elkészítette: a haggis például az érdekessége miatt kapott helyet a könyvben. A beszélgetést a közönség reakciói és a személyes történetek tették oldottabbá.

Kiderült, hogy a világjárás mellett a gyermekkori ízek is fontosak maradtak. Medvegyné Skorka Anna a fejes salátából készült levest és édesapja pacalját említette, amelyből annak idején a családnak és a szomszédoknak is jutott. Ezek a történetek megmutatták, hogy egy recept értékét nem csupán a hozzávalók adják: ugyanilyen fontos, ki készítette, és kikkel ültünk az asztal körül.

A hétköznapi használhatóság szintén hangsúlyt kapott. Az angol káposztasalátát és a bögrés süteményeket az egyszerűbb megoldások között említette, míg az amerikai sütőtökös pite a több munkát kívánó ételek közé tartozik. A szerző a grammra pontos méricskélés helyett az ízletességet és a család visszajelzéseit tartja meghatározónak. A kerti termés feldolgozásáról is beszélt: a füge és a szőlő dzsemként, lekvárként hasznosul, mert amit a kert megterem, azt nem szeretné veszni hagyni.

A bemutató végén az ízek valóban kiléptek a könyv lapjai közül. A szerző kóstolóval készült, beszélgetőpartnere pedig lekvárral és tejszínhabbal töltött Viktória-tortával lepte meg őt és a közönséget. A közös falatozás így a délután fő gondolatát is kézzelfoghatóvá tette: a finom étel összehozza az embereket.

Tatai László – Szarvasi Ujság