Babák Z
„Felemás vagy félkész rendszerváltás?” címmel tartották a Rendszerváltó esték legújabb beszélgetését november 7-én, szombaton a szarvasi Erzsébet-ligeti Pavilonban. Hódsági Ferenc vendége Tímár Áron, a De! Akcióközösség Egyesület alapítója és vezetője, valamint Tompos Ádám, a Magyar Hang újságírója volt, A szavazat ára című dokumentumfilm alkotói.
Nem párt, hanem „új torta”
Tímár Áron békési kötődéssel kezdte: édesapja Gyomaendrődről származik, a város díszpolgára. Hangsúlyozta, hogy a De! Akcióközösség nem épít pártot, és ez adja hitelességüket. „Ha van egy tortának száz szelete, és valaki bejelentkezik belőle harmincra, a többieknek hetven jut. Mi új tortát sütünk, ami korábban nem létezett, ezért nem a többiektől vesszük el” – fogalmazott.
Tompos Ádám a választásokat egy Forma–1-es versenyhez hasonlította, ahol a pártok az autók, a De! Akcióközösség pedig a biztonsági autó, amely azt figyeli, hogy mindenki betartsa a szabályokat.
Szavazatszerzés, nem szavazatvásárlás
Tímár Áron elmondta, hogy a 2026-os választás előtt 2200 önkéntes regisztrált náluk, negyedük-harmaduk helyi lakos volt. Becslése szerint a félelem miatt nem regisztrálókkal együtt a mozgósított emberek száma közelebb volt a tízezerhez, mint az ötezerhez. A felszólalók szerint a választás napján a megfigyelők, az úgynevezett őrszemek, a „motoros őrszemek” és az élő közvetítés visszatartó erővel hatott.
A vendégek szerint helyesebb szavazatszerzésről beszélni, mint szavazatvásárlásról. „A vásárlás mellérendelt viszony, mint amikor megveszed a kenyeret. Ha viszont a sor végén élő hatgyerekes anyától kérik a szavazatát, és még egy húsvéti sonkát is hozzádobnak, az alárendelt viszony” – magyarázta Tímár Áron. Becslése szerint a választási visszaélések elleni fellépés legalább hat mandátumot közvetlenül befolyásolt.
A leuralás eszközei
Tompos Ádám a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Tiszaburáról beszélt, ahol 2025-ben háromszor tartottak időközi választást. Ott szerinte a jelöltek tömeges indításával a szavazatszámláló bizottságokat is „le lehetett uralni”. Elmondta, hogy több településen a pénzért szavazóktól elvették a személyi igazolványukat, hogy ellenőrizni tudják őket.
A vendégek szerint a leuralás a kiszolgáltatottságra épül, és nem etnikai kérdés. Eszköze lehet a közmunka, a gyámügy, az óvoda, az idősotthon és a falubusz is. A filmben bemutatott szabolcsi település lakóinak nagy többsége nem roma. „A falubusznak nincs színe, ahogy a választási csalásnak sincs” – mondta Tompos Ádám.
A félelem a stáblistáig ért
A forgatás körülményeiről Tompos Ádám elmondta, hogy a szereplőket és rokonaikat pénzzel és fenyegetéssel is próbálták rávenni, hogy vonják vissza a nyilatkozatukat. A stáb felét a film végén nem írhatták ki a stáblistára, mert a tagok féltek a következményektől. Szerinte a filmet nyolc-tíz évvel ezelőtt nem lehetett volna leforgatni, és meglepte, hogy két és fél millióan nézték meg.
A legmegrázóbb élménye egy hátrányos helyzetű fiataloknak tartott vetítés volt, ahol egy 17 éves lány elmondta, hogy az édesanyja élelmiszercsomagért adta el a szavazatát.
Kiskirályok és javaslatcsomag
A De! Akcióközösség következő munkája a helyi „kiskirályokról” szól, amelyből film és sorozat is készül. Tímár Áron szerint mellé javaslatcsomagot is tesznek arról, hogyan lehet kivenni a leuralás eszközeit a helyi hatalmasságok kezéből: 24 területet azonosítottak, köztük a közmunkát és a gyámügyet. „Most köt a beton, most alakul ki az új társadalmi rend” – fogalmazott.
Borsod akkor, Békés most
A moderátor szerint egy friss felmérés alapján a békési válaszadók legnagyobb gondja a közutak állapota, ezt a vízügyi helyzet és az aszály követi. Tompos Ádám úgy látja, hogy a rendszerváltás idején az ipari Borsod, most pedig az egykor az ország éléskamrájának tartott Békés került a legnehezebb helyzetbe. Tímár Áron Nógrádot, Borsodot, Szabolcsot és Békést nevezte a négy leginkább küszködő megyének.
Tímár Áron szerint a rossz utak és a vízmegtartás hiánya is abból fakad, hogy a forrásokat nem az ország építésére fordították. „A helyi kiskirály nem önmagában lebeg, a kiskirályoknak nagy királyaik vannak” – mondta. Arra is figyelmeztetett, hogy ha valaki csak „átteszi a sálat a nyakába”, nagy változás nem lesz.
Mit tehet a helyi közösség?
Hódsági Ferenc arról kérdezte vendégeit, mi változik meg valójában, ha az országos kormány megváltozik, de a helyi önkormányzatban ugyanazok maradnak. Tompos Ádám egy szatmári település hat óvodai dolgozóját hozta példának, akik szembefordultak a helyi vezetéssel, és időközi választáson győzelemre segítették jelöltjüket. Szerinte a helyi civileknek ügyeket kell találniuk, és be kell vinniük a közéletet a közmeghallgatásokra és a testületi ülésekre.
Tímár Áron magánvéleményként előrehozott önkormányzati választást sürgetett, mert szerinte a 2024-es választás sok helyen nem volt szabad. Javasolta azt is, hogy a büntető törvénykönyv a kiszolgáltatott szavazók helyett a szavazatszerzés szervezőit sújtsa keményebben. A beszélgetés közönségkérdésekkel zárult, köztük a szerbiai választási megfigyelésről, ahol a De! Akcióközösség 90 aktivistával vett részt.
