Szarvasi irodalomtörténet, avagy a kacsa és a lúd poétikája

Épp most jött el az ideje, hogy kicsit foglalkozzunk a városunkban élő költőkkel, írókkal. Városunk lírai termése gazdag. Központi témája általában a kacsa, valamint a lúd. Sokan értetlenül állnak e meglepő témamegjelölés előtt, hiszen városunkban nem kimondottan a kacsa és a lúd az, amikről kapásból műveknek kellene, hogy szülessenek. De az irodalom maga a csoda és a meglepetés. Szarvas méltán híres költője, Polykotán Pál így jeleníti meg egyik igen fontos versében a szarvasi kacsát és ludat:

„Ó kacsa, ó szarvasi lúd.
Örüljetek, rátok nem jár a rúd.
Ó kacsa, ó szarvasi lúd.
Örüljél csak, sose legyen búd.”

(Kacsa meg a lúd, részlet)

Érdemes megfigyelni a rímtechnika és a mondanivaló mesteri egybefonódását. Mondhatni, hogyhogy nem szarvasi költőé az irodalmi Nobel? Vagy itt van például Kapajka Beáta, aki már elhagyta Szarvast, de versével örökre beírta magát a helyi tollforgatók vaskos antológiájába. Kacsa, lúd című versében így magasztalja e két szárnyast:

„Ó kacsa, ó szarvasi lúd,
kirepülsz belőle, bármily mély a kút.
Ó kacsa, ó szarvasi lúd,
szeretem húsod, csak hogy tudd.”

Itt mintha még nagyobb katarzisban lenne része az olvasónak. Vagy nem is tudom. A nyolcvanas évek elején egyesek a kacsa és lúd allegóriát rögtön összehozták Brezsnyevvel és Kádárral, de Kapajka Beáta kikérte magának. Ő Terence Hillre és Bud Spencerre gondolt. Gondolták volna? Szép szarvasi kötődések, a lokálpatrióták szíve ilyenkor szaporábban ver.

Akkor itt van Konduzsnyik László. Ő igazán egyéni megközelítésből kezelte verseiben a kacsát és ludat. Íme egy részlet a paradigmaváltó Ludovnyik, kacsovnyik című verséből:

Ó kacsa, ó szarvasi lúd.
Olajos hordók mélyén fut.
Ó kacsa, ó szarvasi lúd.
Háncsolt fakéreg, sötétség, kuss.

Igen, sokunk gyomra már nem vette be az ilyen újítást, mivel kétségtelen, elsőre értelmetlennek tűnhetnek e sorok, viszont Konduzsnyik László ad fogódzót bőségesen az olvasónak, hiszen regionálisnak mondható lírájában ott a lúd és a kacsa, még ha más, absztraktabb formában is, mint elődeinél.

Úgy gondolom, nem lenne teljes a szarvasi irodalomtörténeti betekintés, ha nem esne szó Lövendery-Kiss Károlyról. Ő nem költő, viszont ludakat és kacsákat tart. Itt szeretnénk megköszönni neki, hogy élményanyagot szolgáltatva támogatja városunk lírai burjánzását. De hoppá, mire befejezném áldozatos helytörténeti kutatómunkámat, levelünk érkezett a szerkesztőségbe. Lövendery-Kiss Károly írta, verset is mellékelt hozzá. Az írja, nem tartja magát olyan tehetségnek, mint mondjuk Konduzsnyik László, vagy Kapajka Beáta, de szeretné, ha teret adnánk próbálkozásának. Íme a beküldött mű:

A kacsa, no meg a lúd

Ó kacsa, ó szarvasi lúd,
Tiétek a jövő s a múlt.
Ó kacsa, ó szarvasi lúd,
Rögös, s hosszú még az út.

Nos, igen. Lövendery-Kiss Károly versén érezni ez enyhe Kapajka, illetve Polykotán-hatást, de ha ezt levetkőzi, megígérjük, helye lesz a viharsarki Parnasszuson.

H. Cs.