Erzsike néni verse

Rengeteg olvasói levelet kaptunk, a legtöbbet ki sem bontottuk, elnézést. Sokan kértek Flipper Öcsi klipet. Az énekes korai, tragikus halálának november végi évfordulója alkalmából, íme, teljesítjük is.

Öcsi fénykorában: http://www.youtube.com/watch?v=6mxCqtnzdOQ

Más. Szerkesztőségünket viszont személyesen meglátogatta Bugyánszky Erzsike néni.(Már vártuk.) Fel volt háborodva, hogy ki merészeltük hagyni a múlt heti, szarvasi költőkről szóló tanulmányunkból. Mérgében tépte dauerolt, vörös nagymamahaját, rikácsoló hangja betöltötte a szerkesztőség épületét. Három deci őszibaracklikőr kellet, hogy lenyugtassuk. Szatyrában a legújabb művei mellett egy köteg ifjúkori zsengével érkezett, bizonyítva, hogy a kezdetektől fogva ő bizony jelentős, nem csak, mint piacra járó néni, hanem, mint helyi irodalmár is.

Tény, nem tudtunk neki ellenállni, találomra kihúztunk egy verset a paksamétájából, nálunk nincs lehetetlen, már közre is adjuk:

Nem csak kacsa meg lúd van itten

Szarvason van ám sok tehén és malac is,
gyere ki velem a piacra, egyből maradsz is.
Ó szarvasi tehenek, ó szarvasi malacok!
A Barátok közt után én egyből elalszok.

Ó szarvasi disznó, tehén, üsző, bika!
Életem kész regény, csupa romantika.
Igen, a férfiak, ők mesélni tudnának,
Tettem én elibük sült kacsát, lúdszárnyat.

Nem tudsz még egyet, ki éngem túlszárnyal
ablakomból figyelem, kivel ki tárgyal.
Ó szarvasi malacok, ó helybéli tehenek,
érdekel a közélet, erről nem tehetek.

Nem kell a sztárság, felejtsen el a média,
a többiek versében egy kacsa, egy liba.
Az enyimben még tehenek meg malacok,
sütöttem fánkot, már nem is haragszok.

Bevallom, féltünk, van tovább is, de Erzsike néninek a rendkívüli költői tehetsége mellett jó arányérzéke is van, tudja, hol kell befejezni a művet. A kevesebb néha több, ugyebár. Összegzésképp megállapíthatjuk, hogy az immár európai jelentőségű szarvasi költészetnek a baromfiudvar, az ólak, istállók lakóinak teljes megjelenítése fő motívumává nőtte ki magát. Nem lepődnénk meg, ha napokon belül előkerülne padlásokról, helyi levéltárakból néhány örökérvényű mű kiscsibékről, kecskékről, vagy pulykákról, akár.
Mert azt sosem állítottuk, hogy nem lapulnak még remekművek városunk lakóinak íróasztalfiókjaiban, úgyhogy itt kérünk elnézést azoktól az olvasóktól, akiket félrevezettünk a múlt heti foghíjas tanulmánnyal. De ennyi elég lesz, köszönjük a további jelentkezők esetleges lelkesedését, nem kérünk belőle. Elég, bőven elegendő ennyi kultúra egy ekkora városban. Csak legyen, aki mind beszippantja.

H. Cs.