Az elmúlt hét legjobb dolga

Van olyan hét, amikor minden összejön a munkában, az ember csak rohan, hogy utolérje magát. Aztán jön a hobbi, mint pl. a newjság, ami szintén nem kíméli az ember szabadidejét. Templomszentelés, gyertyagyújtás, és az ember már menne haza, de gyanúsan nagy tömeg mozog a Művelődési Központban, majd kiderül, hogy a Szarvasi Kamarazenekar szokásos adventi koncertje kezdődik hamarosan. „Te honnan tudtad?” kérdezem. „Rajta van a newjságon!”  néz rám értetlenül. Nincs visszaút. Kattintok párat, legyen fent a newjságon a koncert is. Képek elkészültek, mehetek haza. Az utolsónak szánt képet pont a szinte teljesen üres első sor szélén lövöm el, majd az üres székre tekintve leülök. Ráér a newjság! Pechan Szilvia szólója után leteszem e gépet, Mozartnál, már tudom, hogy ez már járt a rettenetes hét után, Borogyinnál már a cipőmet is levettem, még két darab és közelebb húzom a széksort a színpadhoz, hogy fel tudjam tenni a lábam a szélére és úgy élvezzem a koncert hátralevő részét. Bracha Irén a zenék között érdekes történeteket mesélt zenészekről, többek között Brahmsról és Lisztről, ami egy régi fejtörőre adott választ. 1986-ban a londoni Brahms & Liszt elnevezésű pubban szöget ütött a fejembe a névválasztás, de a kiderítése elmaradt. Meg nem fordult a fejemben, hogy a két zenész milyen ellentmondásos viszonyban volt egymással, de szerintem a kocsma névadóinak sem, különben lehet, más nevet találtak volna neki.

A Szarvasi Kamarazenekar 1965 óta létezik, mint amatőr együttes. Gerincét a helyi művészeti iskola, korábban Zeneiskola tanárai adták, de egykori diákok is szerepeltek, szerepelnek a zenekarban. Évente 3-4 alkalommal koncerteznek teljes létszámmal, de több kisebb koncertet is adnak. Ezen a hagyományosnak tekinthető koncertjükön a második gyertya nem csak Advent második hétvégéjéért égett, hanem a közelmúltban elhunyt zenekari társukért is, Lauday Béláért, akinek távozta óta először koncerteztek így együtt.

A kellemes koncert során azért kicsit meglepődtem, mikor két zeneszám között Polgármesterünk felszaladt a színpadra, és eltűnt a díszletek mögött. Elrettentem a gondolattól, hogy hegedűvel a kezében tér vissza, de szerencsére nem ez következett, hanem Vas István koncertmesternek adta át a „Közművelődésért” díjat, aki 1983 óta szervezi a Szarvasi Kamarazenekar koncertjeit. Vas István elmondta, hogy a díj nem csak őt, hanem a zenekar egészét illeti.

A  finálé, egyben ősbemutató is volt, hiszen Szarvason még sosem szólalt meg József Attila Betlehemi királyok című költeménye megzenésítve, melyet most a Kamarazenekar és a Művészeti Alapiskola énekkarosai adtak elő Pechan Zoltán karnagy vezényletével.

Köszönet az élményért a Szarvasi Kamarazenekarnak és Pechan Zoltán karmesternek, de megemlíteném a két szponzort is, a Kereskedelmi és Hitelbank és az OTP helyi fiókját is, akik a válság ellenére a zsebükbe nyúltak, hogy támogassanak egy ilyen eseményt, ami végül majdnem teltház előtt zajlott.

Tekintse meg galériánkat!

{jomcomment}