Nóra
Ha van valami, amiért érdemes a nyári hőségben, nagy tömegben, port nyelve, vagy éppen zuhogó esőben ellátogatni egy fesztiválra, akkor az a hangulat. Ha valaki még nem volt a Szigeten, Volton, vagy Hegyalján, esetleg a SZIN-en, vagy az EFOTT-on (milyen ironikus, hogy az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója programban a turisztika kimerül abban, hogy minden évben máshol rendezik meg), akkor addig ne haljon meg, amíg meg nem tette ezt, mármint a fesztiválozást. /Ha csak ezen múlna, nem igaz? 😉 /
Szóval igazi élmény és szórakozás, persze csak akkor, ha van valakiben kellő nyitottság, kíváncsiság és felszabadultság. Nemrégiben megdöbbenve hallottam, ahogy két éltesebb hölgy a postán sorban állás közben szapulta a nyári fesztiválokat, hogy micsoda fertő és micsoda kosz és piszok van ott, és hegyekben áll a kokó és mindenki részeg és be van lőve és egész álló nap mindenki mindenkivel paráználkodik, és különben is, és egyáltalán… Komolyan mondom, hogy nagyon erősen kellett koncentrálnom, hogy ne nevessek fel hangosan. Ha ennek a két idősebb hölgynek elmondtam volna, hogy éveken át jártam és járok még most is különböző fesztiválokra, akkor biztos nem hitték volna el. Pedig szívesen elmondtam volna nekik, hogy az egyik kedvenc táskámat és néhány csodaszép ékszeremet éppen ilyen fesztiválokon vettem, és életem legjobb buli élményei is a fesztiválokhoz köthetőek. Például amikor sok ezer emberrel egyszerre dübörög a zene ritmusára a vér az ereinkben, egyszerre dobban a szívünk a Faithless zenéjére. Vagy amikor egy fergeteges Bikini koncert után igazi cigányzenészek húzták a pálinka sátorban a talpalávalót, és a prímás olyan volt, mintha egy Mikszáth regényből lépett volna ki. Oltári nagyokat röhögtünk a barátnőmmel a stand-up comedy-sek poénjain, és igazi felemelő élményben volt részünk a színházi bemutatókon. Olyan is előfordult persze, amikor a performance annyira elvont volt, hogy nem értettük, de persze az is lehet, hogy nem volt bennünk elég folyékony fantázia.
És akkor még nem is beszéltem az igazi civil fesztiválozókról. Olyan szervezetekről, akik fontosnak tartják, hogy megszólítsák azokat, akik szórakozás közben felfigyelnének egy-egy aktuális problémára. Mint például a Magyar Vöröskereszt, vagy éppen a környezetvédők, a hulladékból használati tárgyakat bemutató kiállítások, a segélyszervezetek, vagy éppen az egyházak, alapítványok, közhasznú szervezetek.
Szóval le az előítéletekkel és irány a legközelebbi fesztivál, mert olyan élményben lehet részünk, amit soha nem felejtünk el. Lazítsunk és nyugodtan vigyük el a gyerekeket is, mert nekik is találunk elfoglaltságot. És persze láthatunk, vagy tapasztalhatunk olyat is, ami nem tetszik, de ennek a veszélye mindennap fennáll, ne engedjük kizökkenteni magunkat a felszabadult szórakozásból. Hazatérve pedig már tervezgethetjük, hogy jövőre hová menjünk. Én már tudom, és ti?
Nóra
