Nóra
Játsszunk el a gondolattal, hogy államalapító Szent István királyunk egy szép harmatos reggelen megjelenik a Kossuth téren, és megvizsgálja mivé lett az ő országa. Szerintetek mit szólna ahhoz, amit ma tapasztalna? Elborzadna? Megdühödne? Fogná a hasát a nevetéstől? Összeráncolná a homlokát, miközben hümmög? Esetleg uram bocsá’ szitkozódva elviharzana? Vagy a saját két keze erejével tenne igazságot nálunk?
És egyáltalán mi hogyan fogadnánk ezt az egészet? Úgy elszoktunk már attól, hogy koronás főket tiszteljünk – mert ugye a politikusok renoméja nem éppen fényes -, hogy bizony mi is nagyot néznénk. (Bár érdekes kacérkodni a gondolattal, hogy ha volna egy tiszteletre és szeretetre méltó királyunk/királynőnk, akkor legalább lenne egy kapcsolódási pontunk nekünk, magyaroknak – túl sok sajnos úgy sincs.)
De komolyabbra fordítva a szót: mit tennénk, hogy ne égjünk le nagyon szent királyunk előtt? Vajon megfogadtuk a tanácsait? Szófogadó alattvalói voltunk/vagyunk? Szeretetben és békességben élünk? Megadjuk azt, ami az Istené, és megadjuk azt, ami az emberé? Befogadjuk az idegeneket és méltó módon bánunk a vendégeinkkel? Tiszteljük és elfogadjuk egymást? Segítjük az elesetteket, a bajba jutottakat? Kegyesek és irgalmasok vagyunk? Követjük elődeink jó példáit? Imádkozunk?
Lássuk be, hogy nem voltunk jó alattvalók, nem fogadtuk meg atyánk tanácsait. Elfajzottunk, és a tiszteletnek a legapróbb jelét sem mutatjuk. Pedig kéne. Ránk férne egy kis önfegyelem, egymásra való odafigyelés, szeretet. Nem hiszek abban, hogy egy csapásra megváltozna itt minden. De abban hiszek, hogy nincs lehetetlen, amíg élünk és akarjuk a jót, a változást. Őszintén hiszek ebben. Nincs, amit ne tudnánk megtenni. Elég lenne csak egy kicsi lépés minden nap. (A tapasztalt utazók, bölcsek szerint is minden utazás az első lépéssel kezdődik, persze azt ügyesen elhallgatták, hogy ezt a bizonyos első lépést mennyi munka, tervezés előzi meg! ☺)
De hát miért ne próbálnánk meg? Miért ne lehetne minden nap csak egy kicsit jobbnak lenni? Vajon sokba kerülne meghallgatni egymást? Nehéz lenne tisztelettel bánni egymással?
Próbáljuk meg, ha mégsem sikerül, akkor legalább lesz egy vacak mentségünk. Az is több a semminél…
Nóra
