Pálinkás jó reggelt/ napot/ estét!

Szeretem a Szilvanapokat Szarvason, szinte már önálló őszi hagyománnyá vált nálunk, hogy ilyenkor ellátogatunk hozzátok. Sajnálom, hogy a szervezők az elfogadható időjárást nem tudták elintézni, bár egészen biztos vagyok benne, hogy mindent elkövettek ennek érdekében.

Hosszú hagyománya van ennek a rendezvénynek, még emlékszem azokra az időkre is, amikor látszott, hogy ha nem is sok, de elégséges forrás állt rendelkezésre az előkészítés során. Emlékeztek még a Boban Markovic koncertre? ☺ Boban magával hozta a fiát is, Markót, aki valóban egy nagyon megnyerő külsejű fiatalember, és a helyi egzotikus szépségek mind ott tolongtak az első sorban kegyeit keresve! ☺

És persze hosszan lehetne sorolni az emlékezetes koncerteket, bemutatókat, nekem azonban az tetszik a legjobban, hogy ilyenkor megtelik élettel az amúgy rohanós sétálóutca, és az emberek leállnak egymással beszélgetni, megeszik a szokásos szilvás gombócot, ami persze nagyon is nagyüzemi, messze van a házi minőségtől, de azért mégis. A családok jókat beszélgetnek, megcsodálják, hogy mekkorát nőttek a gyerekek, egyszóval társasági életet élnek.

Aztán ott vannak még a nagyszerű gyümölcsök, ritka fajták! Olyanok, amiket legutóbb gyerekkoromban ettem, és amelyeket most már hiába próbálnék keresni az üzletekben, még a piacon is elvétve találni csak.

És persze a kézművesek, az igazi minőséget kínálók és természetesen a bóvlisok. Az elmaradhatatlan vattacukor és a lufik (aranyárért persze, de hát a vállalkozónak is meg kell élnie valamiből, ha másból nem, hát a szülők sörtől, pálinkától és gombóctól meglazult fegyelméből).

A kertbarátok pedig külön színfoltja ennek az egész kavalkádnak, egy mini társadalom, benne a zöldség- és gyümölcstermelők arisztokráciájával, nagy öregjeivel és a feltörekvő ifjúsággal. Világra szóló hamisítási botrányokkal és fényes sikerekkel, dugába dőlt reményekkel, életre szóló barátságokkal és „haragszom-rád” – okkal. Megunhatatlan és kihagyhatatlan! És örökre hálás vagyok a kertészeti ötletekért, mert bár nagyon lelkes, ám ez idáig nem sok sikert felmutatni tudó hobbikertészek vagyunk mi is. Hátha majd most. Legalább a következő Szilvanapokon majd lesz miről beszámolnom a gazdának, akitől kaptam a tanácsokat.

És most jöjjön néhány észrevétel. Nagyon, nagyon sok munkával, feszültséggel, idegeskedéssel és odaadással jön össze egy ilyen nagyrendezvény. Hálával és köszönettel tartozunk a szervezőknek. Biztos vagyok tehát benne, hogy a segítő szándékú észrevételeket ők is köszönettel fogadják majd. Azt már régről tudom, hogy Szarvas nagy múlttal bír a néptánc és a hagyományőrzés terén. Örömmel látnánk tehát olyan produkciókat is, amelyek ebből a forrásból táplálkoznak (pl. Kerekes Band, Csík Zenekar, Lajkó Félix, Ghymes, és még sorolhatnám). Tudván tudom, hogy az első és legfontosabb ilyen előadók esetében a megfelelő anyagi fedezet biztosítása, de hát Szarvas elég nagy település, számos nagyon is jól menő vállalkozása van, akik a helyi munkaerőből termelik a profitjukat, ezért biztos hajlandóak lennének támogatni nívós, neves, minőségi produkciókat. Valószínűleg a képviselők is örömmel támogatnák önszántukból Szarvas legnevesebb rendezvényét. Szóval csak azt akarom mondani, hogy biztos össze lehet szedni azt a pénzt valahogy, a többi pedig csak jön magától.

De ha a szervezők jövőre is tudják hozni azt a színvonalat, amit eddig, akkor is jól fogjuk érezni magunkat. Függetlenül attól, hogy ki lép fel a nagyszínpadon, mert a lényeg akkor is az, hogy együtt vagyunk és megállunk egy kicsit, és beszélgetünk, finom pálinkákat kóstolunk, egy vagyont költünk azokra a tiszavirág-életű lufikra, meg a nagyüzemi, sokszor se-íze-se-bűze gombócokra. ☺